|
Ádám József
Ádám József (Kocsér, 1950. január 24. – 2022. december 29.) Széchenyi-díjas magyar geodéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A felsőgeodézia és a kozmikus geodézia neves kutatója. Életpályája1950-ben született a Pest Megyei Kocsér községben. Már gyermekkorában érdeklődött a geodézia iránt, elbűvölték a szülőfalujában elhelyezkedő IV. rendű geodéziai alapponton mérő földmérők és műszereik. Az 1960-as évektől sokat olvasott a műholdakról, ami később is meghatározta szakmai munkáját. 1968-ban érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem (BME, 2000-től Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Építőmérnöki Karára, ahol csatlakozott a BME űrkutató csoportjához, majd 1974-ben szerzett okleveles építőmérnökként földmérő szakon diplomát. 1977-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját summa cum laude minősítéssel. Diplomájának megszerzése után a Földmérési és Távérzékelési Intézet Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumának munkatársa lett 1974-től egészen 1992-ig. 1982 és 1992 között főmunkatársi beosztásban dolgozott. 1992-ben az intézet tudományos tanácsadójává nevezték ki, egy évvel később tanácsos lett, majd 1996-ig megbízásos munkaviszonyban dolgozott az intézetben. A Budapesti Műszaki Egyetemmel és az oktatással ez idő alatt is fenntartotta a kapcsolatát. Szakterülete a geodéziai alaphálózatok, azon belül is a műholdas helymeghatározási eljárások hazai meghonosítása és alkalmazásai a geodéziai alaphálózatok létesítésében és pontosításában, a globális vonatkoztatási rendszerek kialakításának kérdései. 1982 és 1983 között mellékfoglalkozású egyetemi adjunktusként is dolgozott a BME-n. 1988-ban címzetes egyetemi docens lett. 1992-ben a BME Építőmérnöki Karának Felsőgeodézia Tanszékén kapott félállású egyetemi tanári kinevezést. 1994-ben főállású egyetemi tanár lett. 1995 és 1999 között a tanszék vezetőjeként is dolgozott, majd 2001-ben (az immár Általános és Felsőgeodézia Tanszéken) ismét tanszékvezetői megbízást kapott. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2000-ben az MTA–BME Fizikai Geodézia és Geodinamikai Kutatócsoport vezetője, illetve a BME habilitációs bizottsága és doktori tanácsa tagja lett. Számos külföldi intézménynél dolgozott vendégkutatóként: Stuttgarti Egyetem (1985), Ohiói Állami Egyetem (1989–1990, itt tudományos munkatársként dolgozott), valamint a párizsi Csillagászati Obszervatórium (1995). 1989–1990 között az Ohiói Állami Egyetemen, a műholdas geodéziai kutatások egyik vezető intézményében a NASA Goddard Űrrepülési Központja számára végez kutatásokat az Űr-VLBI mérések felsőgeodéziai célú hasznosítása,[3] a geodéziai vonatkoztatási rendszerek pontosítása érdekében. Kutatásai kiterjedtek a geoid magyarországi felültedarabjának meghatározásával kapcsolatos elméleti kérdések vizsgálatára, felsőrendű geodéziai alaphálózataink pontosságának és vonatkoztatási rendszerének vizsgálatára kozmikus geodéziai adatok felhasználásával csakúgy, mint a GPS-technika alaphálózati alkalmazásával összefüggő kutató- és fejlesztő munkákra. 1992 és 2002 között az Űrkutatási Tudományos Tanács tagja volt, illetve 1994-ben a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió magyar nemzeti bizottságának elnökévé választották. Az Acta Geodeatica et Geophysica Hungarica és a Geodézia és Kartográfia című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságainak tagja is lett. 1981-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1991-ben akadémiai doktori értekezését. 1993-tól az MTA X. Földtudományok Osztálya tanácskozási jogú tagja, 1985-ben lett az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának, 1997-ben Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság, 1999-ben pedig a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottság tagja. 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben rendes tagjává választották. 1999-től az MTA Földtudományok Osztályának elnökhelyettese, 2008-ban elnöke lett, ezzel az MTA elnökségébe is bekerült. MunkásságaKutatási területei a felsőgeodézia és a kozmikus geodézia volt. Nevéhez fűződik az első űr-VLBI mérések matematikai-geodéziai modelljének részletes szerkezeti-felépítési vizsgálata. Emellett kidolgozta e mérések alkalmazásának elméleti alapjait asztrometriai, geodéziai és geodinamikai szempontból. Az elméleti földalak (avagy a geoidkép) magyarországi földdarabjára több jelentős meghatározást végzett. A GPS-technika alaphálózati alkalmazásával kapcsolatos kutató- és fejlesztő munkában ért el jelentős eredményeket. Fő idegen nyelvű munkája Estimabilitiy of Geodetic Parameters from Space VLBI Observables címmel jelent meg 1990-ben. Kiemelendő iskolateremtő képessége és a hazai geodézia nemzetközi együttműködéseinek elősegítéséért tett erőfeszítései. Hallgatóként társaival 1971-ben megalapította a kollégiumi Földmérő Kört, amely a mai Zielinski Szilárd Építőmérnöki Szakkollégium[4] elődszervezete. Oktatóként számos TDK dolgozat, doktori kutatás témavezetője. Témavezetésével négy doktorandusz hallgató szerzett fokozatot. Meghatározó alakja volt az Európai Vonatkoztatási Rendszer (EUREF) kialakításának. Tanítványai nemzetközi szinten is helyt álltak, többek között a Kiotói, a Müncheni Műszaki, az Ohiói Állami, a Karlsruhei Egyetemen végeztek tudományos kutatásokat. Évtizedek óta aktív tagja volt a nemzetközi geodéziai közösségnek, az IAG több nemzetközi kutatócsoportjának tagjaként hozzájárult a geodézia tudománya jelentős fejlődéséhez az elmúlt évtizedekben. 2003–2019 között a Nemzetközi Geodéziai Szövetség (IAG) irányító bizottságának tagja, a Kommunikációs és Ismeretterjesztési Bizottság elnöke. Ádám József professzort a Budapesti Műszaki Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia is saját halottjának nyilvánította. Díjai, elismerései
Főbb publikációi
Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||||
