1958-as Formula–1 olasz nagydíj

1958-as olasz nagydíj
Az évad 10. versenye a 11-ből az 1958-as Formula–1 világbajnokságon.
Versenyadatok
Dátum	1958. szeptember 7.
Hivatalos elnevezés	29. Gran Premio d'Italia
Helyszín	Autodromo Nazionale di Monza, Monza, Olaszország
Versenypálya	5,750 km
Táv	402,500 km
Körök	70
Pole-pozíció
Versenyző	Stirling Moss (Vanwall)
Idő	1:40,5
Leggyorsabb kör
Versenyző	Phil Hill (Ferrari)
Idő	1:42,9 (26. a(z) 70-ből)
Dobogó
Első	Tony Brooks (Vanwall)
Második	Mike Hawthorn (Ferrari)
Harmadik	Phil Hill (Ferrari)

Az 1958-as Formula–1-es világbajnokság tizedik futama az olasz nagydíj volt.

A Ferrari-Vanwall csata Monzában is folytatódott, miután mindkét csapat új fejlesztésekkel érkezett a helyszínre. Moss szerezte meg a pole-pozíciót Brookst, Hawthornt és Lewis-Evanst megelőzve.

A rajt után a hetedik rajtkockáról induló Phil Hill fordult el elsőként az első kanyarban Moss előtt, aki még az első kör folyamán visszavette tőle a vezetést. Hátrébb a mezőnyben von Trips összeért Schell-lel, majd a Ferrari a levegőbe repült és összetört, ám az amerikai nem sérült meg. A német is kiesett a versenyből, valamint lábtörést szenvedett. Az 5. körig továbbra is Hill vezetett, amikor a már korábban Lewis-Evans és Mosst is megelőző Hawthorn elment mellette. Hill előbb csak Moss mögé került, majd gumiprobléma miatt egyre hátrébb esett vissza, míg Moss és Hawthorn egymással harcolt az első helyért. A csata addig folytatódott, míg Moss a váltó meghibásodása miatt lemaradt és nem sokkal később kiesett, Hawthornt hagyva az élen. Ekkor Behra második, Lewis-Evans harmadik volt, Brooks pedig kezdett feljönni, miután korábban kiállt a boxba olajellenőrzésre. Ezt követően előbb Trintignant, majd Lewis-Evans, végül pedig Behra is kiállni kényszerült. Miután Hawthorn új gumikat kapott, a 35. körben Hill visszaállt az élre, de két körrel később, ugyanolyan okból kifolyólag, mint a brit, ő is kiállt a boxba, így Hawthorn visszaszerezte a vezető pozíciót. Ekkor Brooks volt a második, aki gyorsan felzárkózott hozzá és tíz körrel a leintés előtt, kihasználva az előtte haladó autó keltette szélárnyékot, megelőzte a Ferrarit és megnyerte a versenyt. Hawthorn lett a második, megerősítve vezető helyét a világbajnokságban, míg a dobogó legalsó fokára Hill állhatott fel.

	Rsz.	Versenyző	Csapat	Körök	Idő/Kiesések	Rajthely	Pontok
1	28	Tony Brooks	Vanwall	70	2:03'47,8	2	8
2	14	Mike Hawthorn	Ferrari	70	+ 24,2	3	6
3	18	Phil Hill	Ferrari	70	+ 28,3	7	4
4	32	Masten Gregory	Maserati	69	+ 1 kör	11	3
5	6	Roy Salvadori	Cooper-Climax	62	+ 8 kör	14	2
6	38	Graham Hill	Lotus-Climax	62	+ 8 kör	12
7	36	Cliff Allison	Lotus-Climax	61	+ 9 kör	16
Ki	42	Maria Teresa de Filippis	Maserati	57	Motor	21
Ki	22	Giulio Cabianca	Maserati	51	Motor	20
Ki	8	Jean Behra	BRM	42	Kuplung	8
Ki	24	Hans Herrmann	Maserati	32	Motor	18
Ki	30	Stuart Lewis-Evans	Vanwall	30	Túlhevülés	4
Ki	2	Maurice Trintignant	Cooper-Climax	24	Váltó	13
Ki	26	Stirling Moss	Vanwall	17	Váltó	1
Ki	12	Jo Bonnier	BRM	14	Váltó/erőátvitel	10
Ki	20	Olivier Gendebien	Ferrari	4	Felfüggesztés	5
Ki	40	Gerino Gerini	Maserati	2	Baleset	19
Ki	34	Carroll Shelby	Maserati	1	Meghajtás	17
Ki	16	Wolfgang von Trips	Ferrari	0	Baleset	6
Ki	10	Harry Schell	BRM	0	Baleset	9
Ki	4	Jack Brabham	Cooper-Climax	0	Felfüggesztés	15

Vezető helyen:

• Phil Hill: 7 kör (1-4 / 35-37)
• Mike Hawthorn: 46 kör (5-6 / 9 / 15-34 / 38-60)
• Stirling Moss: 7 kör (7-8 / 10-14)
• Tony Brooks: 10 kör (61-70)

Tony Brooks 4. győzelme, Moss 7. pole-pozíciója, Phil Hill 1. leggyorsabb köre.

• Vanwall 8. győzelme.

• A Formula–1 hivatalos oldala