2005. október 27-én, csütörtökön 10 tizenéves focizott Párizs külvárosában, Clichy-sous-Boisban. Amikor a rendőrség megérkezett, hogy igazoltassa őket, és leellenőrizze a bevándorlási engedélyüket, a fiatalok elfutottak. Közülük hárman azt gondolták, hogy a rendőrség üldözi őket, ezért felmásztak egy falon, hogy elrejtőzzenek egy trafóházban. „Bouna Traorét, a 15 éves mali [vagy mauritániai] származású, és Zyed Bennát, a 17 éves tunéziai származású” fiatalt halálos áramütés érte.
„A kezdeti rendőrségi nyomozás szerint, az incidens 2005. október 27-én 17:20-kor kezdődött, amikor egy csapat rendőr megérkezett egy clichy-sous-Boisi építési területre lehetséges illegális bevándorlókat keresve. 17:50-kor, a rendőrség hat fiatalt szállított a kapitányságra, hogy kikérdezzék őket. Amint a fiatalokat kérdezgették, a kapitányságon és a környékbeli területeken megszűnt az áramellátás. Ezt az áramkimaradást 18:12-kor okozta a két fiatal és a barátjuk a 17 éves Muttin Altun, aki csupán megsérült, amikor elbújtak a trafóházban. Mr. Altun vallomása szerint körülbelül 10-en fociztak a közeli telken, és épp indulni akartak hazafele, amikor meglátták a rendőrjárőrt. Különböző irányokba futottak, hogy elkerüljék a hosszas kérdezősködést, amit már többször megtapasztalhattak. A rendőrök kérni szokták tőlük a papírjaikat, akár négy órára is benntartják őket, és néha csak akkor engedik el őket, ha a szüleik megjelennek a rendőrségen.” [2][3][4]
Vita van arról, hogy a fiatalokat üldözték-e vagy sem. Molins és Sarkozy fenntartja az álláspontját, hogy a fiatalokat nem üldözte a rendőrség. Ezzel szemben áll egy ausztráliai jelentés: a két fiatal egy barátja szerint üldözte őket a rendőrség, miután hamisan lopással vádolták őket, és féltek a vallatástól.
A problémák társadalmi háttere
Az észak- és közép-afrikai bevándorlók egyre növekvő számú második-harmadik generációja már Franciaországban született, tagjai csak franciául beszélnek, ugyanakkor társadalmi beilleszkedésük konfliktusok forrásává vált. Egyfelől részükről már nincs meg az a jobb élet reményében vállalt alkalmazkodás, amelyet otthonukat elhagyó szüleik értük vállaltak, másfelől a többségi társadalom sem képes megfelelő képzettséget, munkát nyújtani számukra tömegesen. Az iszlám vallás és a kereszténység konfliktusára visszavezetni a problémákat túlzó leegyszerűsítés, de kulturális szinten találkozhatunk a feltűnően és buzgón vagy felszínesen gyakorolt, de környezetében mindenképp szokatlan és elkülönülő vallásosság valamint a szekularizált francia állam intézményeinek szembekerülésével. Azaz a kulturális szembenállás rárakódik a szociális feszültségekre. Például az autó szimbóluma a jólétnek és többségi társadalomban való érvényesülésnek. A korábbi évtizedek zavargásainak megismétlődése azt mutatja, hogy a politika sokáig csak felületi kezelést nyújtott. Az igazi okok megoldás hiányában fokozatosan újratermelik a konfliktusokat.
