|
89-es típusú harckocsi
A 89-es típusú (八九式中戦車 イ号; Hacsikjú-siki csú-szensa I-gó; Hepburn: Hachikyū-shiki chū-sensha I-gō?; közismertebb nevén Type89 I-Go/Chi-Ro) közepes harckocsi. Használták a második kínai–japán háborúban a halhin-goli csatában és a második világháborúban. A 89B típus volt a világ első dízelmotorral ellátott sorozatgyártású harckocsija. 57 mm-es lövegével a Mandzsúriában és Kínában lévő bunkerek és géppuskafészkek ellen hatékony volt és a kínai Nemzeti Forradalmi Hadsereg legtöbb páncélosánál is erősebb volt. Még az 1920-as évek végén tervezték a gyalogság támogatására. Azonban lomha volt és páncélzata sem volt vastag. Ezek a hibák a Halhin-goli csatában már megmutatkoztak és a második világháborúban már a tűzereje sem volt megfelelő. Tervezés 1925-ben a hadsereg megbízásából az Oszaka fegyvergyár elindított egy könnyű harckocsi projektet. Feltételt volt, hogy képes legyen a gyalogság támogatására és a géppuskafészkek leküzdésére valamint, hogy a 37 mm-es lövegek tüzének álljon ellen. Meg is terveztek egy több tornyos harckocsit ez lett a 87-es típusú Csi-I. A prototípus sebessége még viszonylag elfogadható volt, de a nagy 18 tonnás súlya miatt a hadsereg vezérkara elutasította a terveket és kiírtak egy új projektet amiben kritérium volt, hogy a tömege nem haladhatja meg sokkal a 10 tonnát. A hadsereg 1927-ben megvásárolt a britektől egy Vickers Mark C Hornet tankot. Az Oszaka fegyvergyár ennek az alapján tervezte meg az új harckocsit. 1928 áprilisára el is készült az új könnyű harckocsi prototípusa és a 89-es típus nevet adták neki. A több tornyos elrendezést elvetették. 1929 áprilisáig folytak a tesztelések, amiken sikeresen átment. Mivel a tömege számos fejlesztés révén 10 tonna fölé nőtt ezért átminősítették közepes harckocsira. Elsőként a Szagami Arsenal céget bízták meg a sorozatgyártással, de később a hadsereg a Micubisi Nehéz Iparművekkel is szerződést kötöttek így ott is megindult a termelés. 1931-ben meg is kezdődött az A típus sorozatgyártása és rövidesen a Japán Császári Hadsereg alap harckocsija lett. Mikor a gyártása megkezdődött az egyik legmodernebb harckocsi volt a világon, de számos hibával küszködött. A korai modelleknél a löveg körüli illesztéseinél kis rések voltak, amin be tudtak hatolni az ellenséges lövedékek így ez a személyzetre nézve veszélyes volt. Ezt a későbbi modelleknél kijavították. A harckocsit négy ember irányította. A parancsnok és a lövész valamint a vezető és a páncéltestben lévő géppuskának a kezelője. A toronyban a parancsnok jobb a lövész pedig bal oldalon helyezkedett el. Elsődleges fegyverzete egy 57 mm-es L/14,9, 90-es típusú löveg volt. Kiegészítő fegyverzetként két 91-es típusú 6,5 mm-es géppuskát kapott. Az egyiket páncéltestbe a másikat a torony hátuljába építették be. A löveget függőlegesen -15 és +20 fok közt lehetett kitéríteni. A löveg 380 m/s-ra tudta gyorsítani a lövedéket ezzel páncélátütése nem volt kiemelkedő. 500 méteren csupán 20 mm-et ütött át. A 87 típusnál még sima vaslapokat használtak a páncéllemezekhez ezt a 89 típusnál már a Nihon Szeikóshó Vállalatnál (Niszeko) gyártott jóval ellenállóbb acéllapokra cserélték. Az ennél a vállalatnál készült acéllapokkal felszerelt típusok a Ni megjelölést is megkapták ami a vállalat nevének a rövidítése volt. A futóműve laprugós volt és a motor a hátul lévő láncmeghajtó kerékkel volt összeköttetésben. 9-9 darab futógörgő volt mindkét oldalon és a korai modelleknél öt a későbbieknél pedig négy visszafutó görgőt használtak. Egyes járművekre fényvisszaverőket szereltek, hogy éjszaka is lehessen azonosítani őket valamint felszerelték őket egy 94-es típusú MK 4 Hei típusú rádióval. A rádió nagyjából 960 méteres vételi távolsággal rendelkezett és 89 kilogrammot nyomott. Az antennája fordított L alakú volt. A 89-es típus A változata még Daimler benzinmotorokkal voltak ellátva és a páncéltestbe épített géppuska jobb oldalon kapott helyet. Sebességük mindössze 25,5 km/h volt. A motorhoz több kisebb ajtón át fértek hozzá amire a szellőzők is fel voltak szerelve. A kipufogó a bal oldali sárvédőre került fel. Két vontatásra alkalmas kampót erősítettek hátulra. A 89-es típus B változataiba már Micubisi A6120VD léghűtéses dízelmotor került. A dízelmotornak több előnye volt. Kevesebbet fogyasztott, alacsonyabb fordulaton több nyomatékot adott le és nem volt gyúlékony valamint japánban olcsóbban állítottak elő gázolajat, mint benzint. Igaz a menetteljesítménye nem javult a tanknak. Az Otsu (ocu) megnevezést is a B típus kapta. Átalakítás volt még a módosított torony és kipufogó valamint a 4 visszafutó görgő és a páncéltestben elhelyezett géppuska,ami a bal oldalon került beépítésre Harci alkalmazásaAz I-Gó még az első világháborús harckocsik hagyományait követte így leginkább még az akkor alkalmazott harceljárásoknak felelt inkább meg. A harckocsi először a második kínai–japán háborúban került bevetésre széles körben. Feladata a gyalogság támogatása volt. 1931 szeptemberében Mandzsúriában támogatták a japán inváziót valamint 1932-ben Sanghajnál a Japán Császári Haditengerészet különleges tengerészeti partraszálló erői használták. Az itt lévő géppuskafészkek és bunkerek ellen az 57 mm-es löveg, hatásos volt és a vékony páncélzata is ellenállt a kézifegyverek tüzének. Mivel a kínaiak kevés páncéltörő eszközzel rendelkeztek itt a páncélzata még jónak számított. Hátránya volt azonban az alacsony sebessége. Gyalogság támogatására még alkalmas volt, de hosszabb utakon a teherautókkal nehezen tudta tartani a tempót. 1934-ben felállításra került az első három önálló harckocsi ezred, aminek mindegyikébe tíz darab I-Gó került. Halhin-goli csataAz 1. harckocsi hadtestet Jaszuoka Maszaomi irányította és a 3. és 4 harckocsi ezredekből épült fel. A 3. ezred 26 darab 89-es típusból, 4 darab új 97 típusú Csi-Ha-ból, 7 darab 94 típusú és 97 típusú kisharckocsiból állt. A 4. harckocsi ezredet Tamada Josió irányította és 35 darab 95 típusú Ha-Gó-val, 8 darab 89 típussal és 3 darab 94 típusú kisharckocsival volt felszerelve. 1939 július 2-án este az 1. harckocsi hadtest, támadást indított a szovjetek 11. harckocsi és 7. páncélos dandárja ellen. A 3. harckocsi ezred feltöltés után támadtak és a tüzérségi tűz ellenére sikerült lerohanniuk a motorizált gyalogságot és elfoglalták a szovjetek által tartott magaslatot. 21:00 óra környékén azonban a szovjet tüzérség elkezdte lőni a magaslatot és az ezred kénytelen volt visszavonulni. A 4. harckocsi ezred délkeleti irányban támadt és az Uzuru tónál szovjet, állásokba ütköztek. Éjszaka viharban indítottak támadást a vonalak ellen és 1 kilométernyire sikerült is betörniük. Összesen a két egység nagyjából 73 darab harckocsit vetett be a támadásban és alig 13 sérült meg úgy, hogy már nem lehetett megjavítani őket. 17 darabot még a helyszínen megszereltek 14 darabot pedig elküldtek nagyjavításra. Mindenesetre itt a 89-es típusnak már megmutatkoztak a gyengeségei mert a páncéltörő eszközökkel felszerelt szovjet egységekkel és harckocsikkal szemben sebezhetőnek bizonyult. Második világháború Mivel az 1940-es évek elején a hibái már egyre jobban megnyilvánultak a világháborúban már csak korlátozottan vetették be. Elkezdték felváltani a 97-es típusú Csi-Ha-val és 1942-ben elkezdődött a típus fokozatos kivonása a harctérről. A Fülöp szigetei-csatában, a malajziai és burmai hadjáratban használták valamint Kínában is. Holland-Kelet Indiában és a csendes óceán déli szigetein statikus védelmi pozíciókban alkalmazták, de a gyenge páncélzat és a kis tűzerő miatt az M4 Sherman ellen alulmaradt. Az 57 mm-es löveg alacsony kezdősebessége miatt a páncélátütése elégtelennek bizonyult. Mivel páncélzata vékony volt ezért nagyobb kaliberű lövegekkel szemben különösen sérülékeny volt és a szegecselt páncélzat miatt az acéllemezek könnyen szétnyíltak. Műszaki adatok  Tulajdonságok
Fegyverzet
Páncélzat
Mozgékonyság
Típusváltozatok 
Fordítás
Források A Wikimédia Commons tartalmaz 89-es típusú harckocsi témájú médiaállományokat.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
