Albert Costa Balboa 1990-ben született Barcelonában, Spanyolországban és 2004-ben kezdte meg nemzetközi gokartos karrierjét, a Copa Campeones Trófea ICA Junior osztályban, mikor is 7. helyen végzett. 2005-ben ugyanebben az osztályban folytatta, kivéve a Copa Campeones Tfeát, ahol az ICA osztályban vett részt. Ismét 7. helyen zárt, emellett szintén 7. lett a Spanyol ICA Junior bajnokságban is. Emellett 27. lett az Andrea Margutti Trófea és 29. az Európa-bajnokság versenyeiben. Costa később azonban jeleskedett, és megnyerte az Italian Open Masterst. Végül az évadot 9 pont előnnyel zárta. 2005-ben szintén ebben a géposztályban folytatta pályafutását. A szezonban öt különböző bajnokságot csinált végig, de csak az Ázsia-Pacifik bajnokságban ért el helyezést, ahol a 15. lett.
Formula–3
A 2007-es kiírásban váltott együléses formulaautózásra, rögtön a brit Formula–3-ba, ezzel több kisebb fajsúlyú együléses géposztályt is átugrott.[2] A sorozat első futamát a Räikkönen Robertson Racing csapat színeiben futotta le, azonban ezt követően anyagi nehézségek hátráltatták. Legjobb eredményét akkor érte el, mikor a versenyzők először utaztak el a Romániában található Bukarest Ringre. Itt a harmadik helyen záró Hamad Al Fardan után egy másodperccel érkezve a 4. helyet szerezte meg.[3]
Formula Renault
Formula–3-as karrierje és az anyagi források szűkössége miatt gyorsan véget ért és csak a Formula Renault sorozatban tudott indulni, ahol az Epsilon Euskadi színeiben az európai és a nyugat-európai kupákért versenyzett. Costa az európai sorozatot a 8. helyen zárta annak ellenére, hogy a 14 futam közül egyiken sem ért el pódiumos helyezést. Legjobb eredményeit a Nürburgringen és Le Mans-ban érte el, valamint Estorilban az első versenyen övé lett a leggyorsabb kör.
2009-ben az Epsilon színeiben folytatta, és szintén hasonló programokat teljesített, két kiírásban felváltva. Az európai kupát Vergne és António Félix da Costa előtt megnyerte,[4] két héttel később pedig a portugáliai Algarvében nyert. A 28 versenyből, melyen elindult, 13-at megnyert. Ezek közül 5 európai, 8 nyugat-európai futam volt.[5]
Formula Renault 3.5
Albert Costa a 2011-es Nürburgring World sorozat Renault körén
Miután 500 ezer euró pénzdíjban részesült a Formula Renault 2.0-ás kategória megnyeréséért, az eggyel magasabb Formula Renault 3.5-ös sorozatba indult, melyet 2010-ben szintén az Epsilon Euskadi színeiben versenyzett végig.[6] Egy idénnyel később hasonlóan jó eredményeket ért el, immáron az EPIC Racing alkalmazásában, amelyek hozzásegítették az összetett pontverseny 4. helyéhez.[7]
Eurocup Mégane Trophy
A 2012-es szezonra még bízott benne, hogy az együléses szériákban tud maradni, viszont a pénzügyi helyzete ezt ismételten nem tette lehetővé, másrészt egy botrányos ügybe is belekeveredett. Később egy interjúban elárulta, hogy a korábbi menedzserének az átverési áldozata lett, aki beprotezsálta volna valamelyik GP2-es alakulathoz, aláírt szerződéssel, de ez nem történt meg.[8] Egyebek miatt ezért a Renault saját túraautós-márkakupájában versenyzett, az Eurocup Mégane Trophy-ban a címvédő olasz, Oregon csapattal.[9] Viszonylag egy domináns évadot futva végül bajnoki címet ünnepelhetett.[10] Végül négy pont előnnyel tudta felülmúlni a holland Bas Schothorstot, akivel végig kiegyensúlyozott teljesítményt hozott.[11]
Támogatás és szponzorok hiányában a 2012-es év végén kénytelen volt felhagyni a nemzetközi versenyzéssel, majd a következő években pilótaedzőként dolgozott a Renault Sportnál.
Sportautózás
2016-ban visszatért a nemzetközi elitbe, a Blancpain GT Endurance-kupa néhány versenyén a svájci Emil Frey Racinggel.[12] 2017-ben már több bajnokságba is nevezték, ezek közül teljes évet tudott menni a nemzetközi GT Openben,[13] ahol Philipp Frommenwiler csapattársaként és egy Lexus RC F GT3 volánja mögött összesen négy futamgyőzelmet aratott és az összetettet a 3. pozícióban zárta. 2018-ra visszatért a Blancpain sorozataiba,[14] továbbra is az Emil Frey Lexus csapatával. 2019-ben ismételten a nemzetközi GT Open mezőnyében volt ott, immár egy Lamborghini Huracán GT3 Evo-val.[15] Az olasz Giacomo Altoè társaként bajnokok lettek 128 ponttal,[16] megelőzve a végül ezüstérmet szerző testvérautó előtt.[17]
Győzelme után, 2020 januárjában a Lamborghini a gyári versenyzőjének és egyik márkanagykövetének szerződtette.[18][19] Még ebben az évben lehetősége nyílt rajthoz állni a legendás Daytonai 24 óráson az egyik gyári Lamborghinis alakulattal, az osztrák GRT Grasser Racing Teammel.[20] 2021 nyarán a német ADAC GT Masters Sachsenringen tartott fordulója után a GRT menesztette, miután egy rajtbaleset okozója volt,[21][22] ennek ellenére a Lamborghini továbbra is gyári támogatottként számolt vele 2022-ben is.[23] 2023 februárjában a lengyel Inter Europol Competition igazolta le a hosszútávú-világbajnokság (WEC) LMP2-es kategóriájába, így életében először vezethetett egy prototípus versenyautót, az Oreca 07-es modellt.[24][25] A 2023 júniusában megrendezett 100 éves Le Mans-i 24 óráson nagy meglepetésre győzedelmeskedtek a kategóriájukban.[26][27][28]
↑Albert Costa - Driver. www.instagram.com/acostabalboa. Albert Costa. [2009. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 28.)
.JPG)
