Angelica nővér (olaszul:Suor Angelica) Giacomo Puccini egyik egyfelvonásos operája, a Triptichon második része. Szövegkönyvét Giovacchino Forzano írta. Ősbemutatójára 1918. december 14-én került sor a New York-i Metropolitan operaházban.
Az esti áhítat után az apácák a kolostorkertbe mennek, ahol Eifrerin nővér néhányukra vezeklést ró ki. A nővérek az elmúlt évben elhunyt társaikért imádkoznak. Titokban apró kívánságokat dédelgetnek, kivéve Angelica nővér, aki ezt szóvá is teszi. A többiek nem hisznek neki. A nővér hét éve él a kolostorban és mindenki úgy tudja, hogy egy előkelő családból származik. Két kolduló apáca érkezik a hírrel, hogy a kolostor kapuja előtt egy díszes hintó áll. Angelicát a fogadószobába hívják, ahol találkozik nénjével, a hideg és megközelíthetetlen hercegnővel. A hercegnő közli Angelicával, hogy őt bízták meg a családi vagyon elosztásával és mivel Angelica húga most házasodik, teljesíti a feladatát és Angelicának pedig csak a papírokat kell aláírnia. Az apáca a vőlegény felől érdeklődik. Azt a választ kapja, hogy olyasvalaki, aki a szerelem okán elnézi a szégyent, melyet Angelica hozott a családra. Angelica alázattal megvallja, hogy életét a Szűzanya tiszteletének áldozta és csak egyetlen áldozatot nem képes meghozni: nem feledheti fiát. A hercegnő ridegen tudatja fele, hogy a fia néhány éve megbetegedett és meghalt. Angelica a hír hallatán összerogyik. Később a kertbe lopózik és mérgező növényeket gyűjt, melyekből halálos italt készít. Alig issza ki a mérget, amikor belenyilal a felismerés: az öngyilkosság bűn. Kétségbeesésében a Szűzanyához imádkozik. Ekkor feltárul a templom ajtaja és megjelenik a Szűzanya, oldalán egy szőke fiúcskával, Angelica fiával. A nővér a kezét gyermeke felé nyújtva hal meg.
Híres áriák, kórusművek
Senza mamma o bimbo tu sei morto - Angelica áriája
Források
Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
