|
Barenaked Ladies
A Barenaked Ladies (rövidítve BNL) kanadai alternatív rockegyüttes (a rock mellett jazz és folk hatásokkal). Tagjai: Kevin Hearn, Ed Robertson, Steven Page, Tyler Stewart és Jim Creeggan. A kezdetek1988-ban alakultak Toronto Scarborough nevű külvárosában. Első anyaguk – még hangszalagon – 1989-ben jelent meg, Buck Naked címen; dalait pincékben és hálószobákban rögzítette Steve és Ed. Az 1990-es Barenaked Lunch (ismert még Pink Tape-ként is) című kazettán már Andy és Jim Creeggan is szerepel. A rögzítés sajnos hibásan zajlott, a zene gyorsított tempóban szól azon a néhány (a rajongók körében természetesen igen értékes) másolaton, ami az eredetiről készült. Miután Andy Ecuadorba utazott, helyét a billentyűknél Tyler Stewart vette át, aki aztán Andy visszatérése után is a zenekarban maradt. A szélesebb nyilvánosság elé egy „csináld-magad” ministúdióban készített paródiájukkal léptek, miután a felvételt a torontói városi televízió levetítette. A teljes együttes első kiadványa a Yellow Tape (1991) volt, az első független rockzenei album, ami platinalemez lett Kanadában. A kazettának komoly reklámot csapott June Rowlands akkori polgármester egyik munkatársa, aki levetette a BNL nevét egy a Toronto City Hallban tartott koncert plakátjáról, mert a nők eltárgyiasítását vélte belőle kihallani. Még ugyanebben az évben elkészítették a Lovers in a Dangerous Time című dal feldolgozását a Bruce Cockburn tiszteletére megjelent Kick at the Darkness című albumra. Ez lett az első Top40-be bejutott daluk Kanadában. 1990-es évekElső albumuk, a Gordon 1992-ben jelent meg, a kiadásához szükséges pénz jó része a Be My Yoko Ono kislemezből jött össze. A lemez két másik ismertebb száma az If I Had $1,000,000, mellyel kapcsolatban különös szokás terjedt el a koncerteken: annál a résznél, ahol a Kraft Dinnerről (egy félkész sajtostészta) esik szó, a közönség a színpadra dob belőle néhány dobozzal; a másik pedig a Brian Wilson, mely a The Beach Boys tagjáról szól (aki maga is játszani szokta a dalt, sőt egy koncertalbumára is felvette). Második albumukat, a Maybe You Should Drive-ot (1994) nem fogadták olyan kedvezően, mint az elsőt. Andy Creeggan hamarosan kilépett, mivel elkezdte a főiskolát, de döntésében az együttes stílusával kapcsolatos nézetkülönbségek is közrejátszottak. Az 1996-os Born on a Pirate Ship lemezt tehát csak négyen készítették. Népszerűsítésében nagy szerepe volt az Old Apartment című dal Jason Priestley által rendezett klipjének, valamint a Shoebox című számnak, mely rákerült a Jóbarátok sorozat zenéinek válogatásalbumára. A turnéra Kevin Hearnt kérték fel billentyűsnek, aki később állandó tag lett. A koncertkörút két állomásán rögzített anyagokból válogatva állították össze a Rock Spectacle című albumot, melyről a rádiók főleg a Brian Wilson-t játszották. A következő nagylemez – az USA-ban a mai napig a legnépszerűbb albumuk – az 1998-as Stunt. Közvetlenül az album megjelenése után Kevin Hearnnél leukémiát diagnosztizáltak. Csontvelő átültetésen esett át, több hónapot töltött kórházban. A turné egy részén Chris Brown és Greg Kurstin helyettesítette. 1999-ben a BNL a Little Green Bag című számmal szerepelt Tom Jones Reload című (nagyrészt feldolgozásokat tartalmazó) albumán. 2000-es évekA Maroon (2000) viszonylag nagy példányszámban kelt el. 2001-ben kiadták első válogatásalbumukat (legalábbis a címe ezt sejteti): Disc One: All Their Greatest Hits 1991-2001. A rajta lévő két új szám közül a Thanks, That Was Fun-ról a rajongók úgy gondolták, hogy az együttes feloszlásáról szól, egyrészt a címe („kösz, jó móka volt”), másrészt a klipje miatt, mely korábbi videóikból volt összeollózva (az énekesek szájmozgását azonban a Synchro-Vox technika segítségével a szöveghez igazították). Bár a 2003-as Everything to Everyone kedvező kritikákat kapott, ez lett a legalacsonyabb példányszámban elkelt albumuk, dalai igen rövid ideig tartották magukat a listákon. A Reprise Records-szal kötött szerződésük ezzel a lemezzel lejárt, következő anyagukat független kiadásban szerették volna megjelentetni, és az internetes eladás is érdekelni kezdte őket. 2004 elején elindították a www.barenakedladies.com oldalt, ahonnan teljes koncerteket lehet letölteni vagy megrendelni cd-n. Legutóbbi albumuk (a Yellow Tape óta az első független kiadású), a Barenaked for the Holidays, mely népszerű ünnepi dalokat (hanuka, karácsony, újév) tartalmaz, szintén elérhető az áruházban. A BNL 2005 januárjában fejezte be egy revüműsor bemutatórészének felvételeit (munkacíme Barenaked Ladies Variety Show), melyet elsőként a FOX televíziónak ajánlottak fel. Steven Page írt zenét az idei Stratford Fesztiválon (Stratford, Ontario) bemutatott Shakespeare-mű, az Ahogy tetszik musicalváltozatához, melynek zenéje cd-n is megjelent. 2005. július 2-án a BNL fellépett a Live 8 koncertsorozat barrie-i (Toronto) koncertjén. 2007 október 9-én[1] Robertson megírta, majd az együttes rögzítette az Agymenők szitkom sorozat főcímdalát, a History Of Everything-et, amely után vált igazán jól ismertté a zenekar. A dal címe szándékosan hasonlít Bill Bryson 2003-mas A Short History of Nearly Everything[1] c. ismeretterjesztő könyvének címére, mely a tudomány egyes területeit magyarázza nagyközönség számára. Tagok
LemezeikNagylemezek
Kislemezek
DVD-k
jegyzetek
További információk A Wikimédia Commons tartalmaz Barenaked Ladies témájú médiaállományokat.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
