|
Beér János
Beér János (Teschen, Szilézia, 1905. február 17. – Budapest, Józsefváros, 1966. február 22.) jogtudós, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok kandidátusa (1952), doktora (1961). Kutatási területeFőként a szocialista magyar államigazgatási joggal és államjoggal foglalkozott. ÉletpályájaBeér Miksa műszaki tisztviselő és Földes Hermina tanárnő fiaként született. 1915-től a Budapesti III. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanulója volt,[4] ahol 1923-ban[5] jeles eredménnyel érettségi vizsgát tett. 1930-ban[6] tagja volt a „Volt Iskolatársak Szövetségének”. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett jogi diplomát 1927-ben, majd 1931-ben ügyvédi-bírói képesítést nyert. 1936–1942 között önálló ügyvédi irodát vezetett, majd betanított munkásként dolgozott. A második világháború idején zsidó származása miatt behívták munkaszolgálatra és a keleti frontra vezényelték. A visszavonulás során megszökött és Budapest felszabadulásáig Csepelen élt illegalitásban. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. A háborút követően Budapest tiszti főügyésze, 1948-ban a Miniszterelnökség Jogi Reformbizottságának titkára lett. 1948 és 1952 között a Belügyminisztérium Elnöki Főosztályának, majd Igazgatási Főosztályának vezetőjeként működött. 1948-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve ELTE Jog- és Államtudományi Kar Államjogi/Alkotmányjogi Tanszék nyilvános rendes tanára, 1952 és 1966 között egyetemi tanára, 1948 és 1966 között a Tanszék vezetője; 1952–1953-ban az ÁJTK dékánja volt. Fontos szerepet töltött be a jogalkotásban is. Közreműködött a köztársasági törvény, az 1949. évi XX. törvény (a Magyar Népköztársaság Alkotmánya), a tanácstörvények, valamint az államigazgatási eljárási törvény létrehozásában. Főbb művei
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||
