Beregi egyezményA beregi egyezmény az 1233. augusztus 12-én II. András király által a pápai legátussal a beregi erdőben kötött szerződés, melynek célja az 1233 előtti években az egyházat ért sérelmek orvoslása volt. Az oklevelet az esztergomi Prímási Levéltár őrzi. TörténeteA beregi egyezményt II. András király kötötte, aki halicsi hadjáratára készülve ekkor éppen Bereg vármegyében tartózkodott, mikor Jakab pápai legátus, Benedek veszprémi püspök, és Cognoscens esztergomi kanonok társaságában átadta neki a pápai követ jegyzője által elkészített fogalmazványt pecsétjével való jóváhagyás végett, és hogy esküdjék meg cikkelyeinek megtartására. II. András augusztus 20-án IX. Gergely nyomására ezt jóvá is hagyta. Az egyezményben II. András megígérte, hogy a más hitűeket (zsidókat és izmaelitákat) kizárja a közhivatalokból.
1234 márciusában Jakab legátus határnapot április 23-ra tűzte ki az egyezmény teljesítését, és ha a király addig nem teljesítette volna az abban foglaltakat, őt és tanácsosait kiközösítéssel, udvarát interdiktummal fenyegette. A fenyítés kihirdetésével János boszniai püspök az esztergomi domonkosok perjelét és a ferencesek tartomány főnökét bízta meg, majd eltávozott. János püspök és megbízottai még július 19. előtt kihirdették az egyházi fenyítést, mire II. András király és Róbert esztergomi érsek föllebbeztek a pápához, aki augusztus 16-án meghagyta János püspöknek és megbízottainak, hogy ha a király teljesíti a beregi egyezmény cikkelyeit, visszavonják az egyházi fenyítékeket, melyeket rövidesen vissza is vontak: IX. Gergely augusztus 31-én biztosította II. Andrást, hogy őt és rokonait külön pápai meghatalmazás nélkül nem közösíthetik ki. Engedélyezte, hogy a beregi egyezményben előírt 10000 márkás kárpótlást 5 év helyett 10 év alatt fizethette vissza. Források
Hivatkozások |