Betyárkóró
A kanadai betyárkóró (Erigeron canadensis) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe sorolt őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a betyárkóró (Erigeron) nemzetség egyik faja. Egyéb nevei: Betyár-kóró, juhfark-kóró, kónizs, seprence küllőrojt. Származása, elterjedéseÉszak- és Közép-Amerikában honos, Európában először 1653-ban írták le. Azóta Afrikában és Ázsiában is elterjedt. Megjelenése, felépítéseÉrdes-szőrös dudvaszára 1 m magasra is megnő. A szárat elálló szőrök borítják. Hegyes szárlevelei lándzsásak, ép vagy fűrészes szélűek. Orsógyökerű. Virágzata összetett, sokfészkű fürt. Az egyes virágzatok 3–5 mm szélesek, a fürtök henger alakúak. Kögvirágai sárgásak, nem feltűnő nyelves virágai fehéresek vagy halványlilák. Termése lapos, hosszúkás kaszat hosszú fehér bóbitával. Életmódja, termőhelyeKevéssé bolygatott útszélek, töltések, legelők, szántók, gyomtársulások gyakori növénye. A talaj bolygatását rosszul tűri. Egyéves növény: ősszel csírázik, majd tőlevélrózsája telel át. Május végétől október elejéig virágzik. Termését a szél terjeszti. Gazdasági jelentőségeMintegy 40-féle kultúrnövény gyomnövénye (Szabó). Ezek termését jelentősen csökkentheti:
Európában a közvetlen károk mellett jelentős indirekt veszteségeket is okoz azzal, hogy kiválóan beilleszkedett a helyi növénytársulásokba, ahol sok kártevő és kórokozó gazdanövényévé vált. Ismertebb ilyen fajok:
Fentiek mellett számos növénypatogén vírus alternatív gazdanövénye (Szabó). FelhasználásaNincs ismert gyógyhatása; az orvostudomány nem használja. A természetgyógyászat a virágzó növény föld feletti részét hasznosítja. Vélelmezett hatóanyagai:
Alkalmazói szerint illóolajai csökkentik a gyulladásokat és gátolják a vérbőséget. A következő panaszokra, célokra alkalmazzák:
A homeopátia a vérzések, a vérzékenység kezelésére alkalmazza. Nemcsak hatása, de káros mellékhatása sem ismert, ezért az ízületkopás kezelésére hosszan alkalmazható. Egyes állatoknál kólikás tüneteket okozhat. KépekJegyzetekForrások
|