Borics Pál
Borics Pál (Sirok, 1908. július 19. – Budapest, 1969. november 4.) magyar szobrász. PályafutásaSzülőhelyén tanulta a kőfaragás alapjait, ifjúkorában sírkőfaragással foglalkozott. 1931-től 1938-ig a budapesti Iparrajziskolában tanult, mesterei Vesztróczy Manó, Fülöp Elemér voltak. 1938-tól Pestszentlőrincen élt. Csoportos kiállításon 1941-ben szerepelt először. Népi gyökerei vannak művészi kifejezőerejének. Főként kővel dolgozott. Szobrait általában közvetlenül kőbe faragta, az előkészítő agyagmintákat elhagyva. Számos karakteres paraszt- és munkásszobrot, portrékat, állatfigurákat faragott. Készített köztéri plasztikákat is. Az erőteljes, zárt, tömbszerű formák jellemzik kisméretű szobrait. Alakjai tele vannak belső dinamizmussal. A kövek polikrómiája fontos volt számára, a kőanyag színét állandóan a kifejezés szándékának megfelelően választotta meg. Tanulmány jellegű karakterfejei is jelentősek. Faragott fémplasztikákat ólomból, rézből és bronzból. Mintázott bronzérmeket is művészbarátjairól. Egyéni kiállítások
Köztéri művei
Művek közgyűjteményekben
Források |