Bernstein Jakab napszámos és Schwartz Regina fia. Nehéz gyermekkor után, saját magát eltartva végezte el a középiskolát. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején részt vett a frontszínházak szervezésében. Ave Mária című drámáját ekkor mutatták be. Az 1920-as évektől csak az irodalommal foglalkozott. 1925-től Az Ujság állandó tárcaírója volt. 1930-ban a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének vezetőségi tagja lett. 1939 és 1944 között a zsidótörvények miatt hallgatásra kényszerült. Munkaszolgálatra rendelték. 1945–1946 között a Magyar Írók Szövetségének egyik megszervezője és főtitkára volt. 1947–1949 között a Színpadi Szerzők Egyesületének titkára volt. 1950-ben bebörtönözték, 1957-ben rehabilitálták. 1957 és 1959 között a Petőfi Színház és a Jókai Színház dramaturgja volt.
Munkássága
Első – az expresszionizmus felé hajló – verseskötete 1920-ban jelent meg, Kosztolányi Dezső elismerően méltatta a Nyugatban. 1922-ben Szegény, szegény koporsókészítő című elbeszélésével megnyerte a Világ novellapályázatát. 1929-ben az Új Színház több mint 200 alkalommal játszotta a Vakablak című (1928), börtönben, elesett emberek között játszódó színművét. A darabot az USA-ban és más országokban is előadták. 1931-ben a Forgószél, 1932-ben a Világrekord című tragikomédiáját, 1933-ban a Tisztelet a kivételnek című szociális tartalmú vígjátékát adták elő. 1935-ben a Nemzeti Színházban bemutatták Szegény lányok című vígjátékát. 1934-ben álnéven jelent meg antifasiszta regénye. 1938-ban írt regénye Az éneklő fűrész a kisemberek szomorú sorsáról szól. Több kabaréjelenet sikeres szerzője volt.
