Burchard-Bélaváry Konrád

Burchard-Bélaváry Konrád
Született	1837. március 23.[1]
Elhunyt	1916. július 2. (79 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus gyáriparos közgazdász
Tisztsége	alelnök (Adria (shipping company)) alelnök (Régi Budapesti-malom) vezérigazgató (1876–1906, Pesti hengermalom-társaság) a magyar főrendiház tagja (1885 – 1916. július 2.) elnök-vezérigazgató (1906–1916, Pesti hengermalom-társaság)
Iskolái	Humboldt Egyetem
Kitüntetései	Ferenc József-rend Osztrák Császári Lipót-rend Rózsa rend Katolikus Izabella-rend Belga Lipót-rend
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Burchard-Bélaváry Konrád témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Burchard-Bélaváry Konrád [1891 előtt Burchard]^[2] (Eperjes, 1837. március 23. – Budapest, 1916. július 2.)^[3] magyar közgazdász, politikus, főrend, a pesti hengermalom volt igazgatója, később alelnöke.

Szülei Burchard János Vilmos (1795-1881)^[4] és Wiemuth Karolina (1800-1879).^[5] Testvérei Burchard-Bélaváry Ottília és Béla. Felesége Fuchs Auguszta (1847-1903),^[6] akivel 1868. január 11-én kötött házasságot. Fuchs Auguszta Fuchs Rudolf lánya, Fuchs János Sámuel püspök unokahúga, Schulek Vilmos professzor lánytestvére.
Nevelt fia Oláh Gusztáv (1857–1944) orvos, neurológus. Unokája Burchard-Bélaváry Erzsébet (1897–1987) pedagógus.

Szülővárosában elvégezte a kollégiumot, majd berlini kereskedelmi akadémián tanult, s ezután a kereskedelmi pályára lépett. Danzigban egy gabonakereskedő és hajózási vállalkozásnál dolgozott, 1862-ben tért haza külföldi tanulmányútjáról. 1864-től a Széchenyi István gróf által alapított Hengermalom Társaság szolgálatába állott, ahol szorgalma és tehetsége 1876-ra az igazgatói székbe emelték. 1892-től 1905-ig a társaság alelnöke, 1906-tól 1916-ig elnöke volt.

Minden erejét a magyar lisztipar fejlesztésének szentelvén, kitartással és sikerrel működött közre a malomipari tanfolyam szervezésében és a magyar lisztipar kiviteli érdekeinek előmozdítása körül. Elnöke volt az országos iparegyesület malomipari szakosztályának, egyik kezdeményezője az országos malomegyesületnek, melynek elnöke is volt. A világhírű malomipar együttes érdekeinek képviselete körül kül- és belföldi kiállításokon sikerrel és hatással működött közre, szóval a magyar malomiparosok között vezérszerepet vitt. Ez érdemeit méltányolta az uralkodó, midőn a főrendiháznak újjászervezése alkalmával 1885-ben annak tagjává kinevezte. Burchard-Bélaváry a magyar nagyiparnak első kinevezett képviselője volt a főrendiházban; kinevezése után csakhamar a pénzügyi bizottság tagja lett. A király 1891. november 23-án kelt elhatározásával magyar nemességet adományozott számára, s megengedte, hogy ő és Béla, velencei földbirtokos testvére a Burchard-Bélaváry nevet viselhesse, valamint családi címert is adományozott neki.^[2][7][8]

1884 és 1896 között egyúttal Brazília tiszteletbeli budapesti főkonzulja volt.^[9] Részt vett 1873-ban a bécsi, 1878-ban pedig a párizsi világkiállításon. 1885-ben és 1986-ban a budapesti országos kiállítás csoportzsűri-elnöke volt. 1896-től a Nemzeti Casino tagja volt.^[10]

A Arany Érdemkereszt (1879), a Ferenc József-rend lovagja (1882). Az 1916. június 18-i miniszteri rendelettel kinevezett Osztrák Császári Lipót-rend lovagjaként halt meg, mielőtt a díszítést átadták.^[11]

• A Centro da Lavoura e Commercio brazíliai kávégyűjteménye az 1885. évi budapesti országos kiállításon. (Bp., 1885)
• Rapport sur l’état de la meunerie en Hongrie. (Bp., 1887)
• A malomipar az ezredéves országos kiállításon. (Bp., 1898)

• Burchard. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

• Névpont
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

• Patrik Derfiňák 2016: Pred sto rokmi zomrel Konrád Burchard-Bélaváry. Dejiny 2/2016.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911-1932.
• Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.