Charles G. DawesCharles Gates Dawes (Marietta, 1865. augusztus 27. – Evanston, 1951. április 23.) amerikai bankár, tábornok, diplomata, zenész, zeneszerző és politikus, aki az Amerikai Egyesült Államok 30. alelnöke volt 1925 és 1929 között, Calvin Coolidge elnöksége alatt. 1925-ben megkapta a Nobel-békedíjat a Dawes-terv létrehozásáért az első világháború után.[1] PályafutásaMariettában született, a Cincinnati Jogi Iskolába járt, mielőtt Lincolnban elkezdte jogászi pályafutását.[2] Egy gázüzemet irányított, mielőtt William McKinley elnökségi kampányának menedzsere lett volna 1896-ban.[1] A választás után McKinley kinevezte valutaszámvevőnek. 1901-ig maradt a pozícióban, mikor megalapította a Illinois Központi Vagyonkezelő Társaságát.[1] Az első világháború idején dandártábornokként szolgált.[3] 1921-ben Warren G. Harding kinevezte a Költségvetési Iroda első igazgatójának, majd tagja volt a Szövetségesi Jóvátételi Bizottságnak, ami létrehozta a Dawes-tervet, aminek később átvette a helyét a Young-terv.[4] Az 1924-es Republikánus Nemzeti Gyűlésen a párt Calvin Coolidge mellett döntött, mint elnökjelölt.[5] Miután Frank Lowden, Illinois kormányzója nem fogadta el az alelnöki jelölést, a gyűlés Dawes-t választotta helyette.[5] A republikánusok megnyerték a választást, Dawes 1925-ben lett beiktatva.[6] Dawes segítségével a kongresszus elfogadta a McNary–Haugen Farm Relief Bill törvényjavaslatot, de Coolidge megvétózta.[7] Dawes jelölt volt 1928-ban is, de Coolidge ellenezte kiválasztását, így helyette Charles Curtis lett az alelnökjelölt.[7] 1929-ben Herbert Hoover kinevezte, mint az ország nagykövete az Egyesült Királyságba.[2] 1932-ig tagja volt a kormány nagy gazdasági világválsággal foglalkozó bizottságának, mielőtt visszatért volna a magánszektorba. 1951-ben halt meg trombózis következtében.[8] Választási eredmények
1928-ban és 1932-ben is indult az alelnöki, illetve az elnöki posztért is, de az 1928-as alelnöki előválasztás kivételével mindig kevesebb, mint a szavazatok egy százalékát szerezte meg. Jegyzetek
|