Cuiabá (település)

Ez a szócikk a városról szól. Hasonló címmel lásd még: Cuiabá (egyértelműsítő lap).

Cuiabá
A belváros látképe
Cuiabá címere Cuiabá zászlaja
Becenév: Cidade Verde ("Zöld város") Mottó: Capital da Amazônia Meridional (Dél-amazónia fővárosa)
Közigazgatás
Ország	Brazília
Szövetségi állam	Mato Grosso
Középrégió	Centro-Sul Mato-Grossense
Kisrégió	Cuiabá
Alapítás éve	1719. április 8.
Irányítószám	78000-000
Körzethívószám	65
Népesség
Teljes népesség	650 877 fő (2022)[1]
Népsűrűség	161,05 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	165[2] m
Terület	126,9 km²
– elővárosokkal	3538 km²
Időzóna	UTC−4
Elhelyezkedése
d. sz. 15° 35′ 45″, ny. h. 56° 05′ 49″-15.595833333333, -56.09694444444415.595833°S 56.096944°WKoordináták: d. sz. 15° 35′ 45″, ny. h. 56° 05′ 49″-15.595833333333, -56.09694444444415.595833°S 56.096944°W
Cuiabá weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cuiabá témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Cuiabá város Brazília délnyugati részén, az ország középnyugati régiójában (Região Centro-Oeste), Mato Grosso szövetségi állam székhelye. A város az azonos nevű folyó, a Cuiabá mentén helyezkedik el, Dél-Amerika földrajzi középpontjában, 165 m tengerszint feletti magasságban. Lakossága 1991-ben 252 784,^[2] 1995-ben mintegy 375 000 fő volt,^[3] 2013. júliusi becslések szerint 569 830-an lakták.^[4]

A települést 1719-ben Pascoal Moreira Cabral vezetésével aranyásók alapították, miután a Cuiabá folyó felső szakaszán aranylelőhelyeket találtak. Az első, nádtetős, templomot Bom Jesus de Cuiabá néven 1723-ban emelték. Köszönhetően a kialakult aranyláznak a település lakossága gyorsan növekedett, ezért már 1727. január 1-jén városi rangot kapott. A bányák azonban hamarosan kiapadtak, a városból pedig megindult az elvándorlás.

1746-ban földrengés pusztította el a település egy részét.

1818-ban nagyvárosi rangot kapott. 1835. augusztus 28-án Mato Grosso szövetségi állam székhelye lett.

Az 1864 és 1870 között zajló paraguayi háború idején a város még mindig viszonylag kis és szegény településnek számított, bár a háború némi gazdasági fellendülést azért hozott, mivel innen biztosították a brazil csapatok élelmiszer- és cukorellátását. A háborút követően azonban ismét elszigetelődött az ország többi részétől, a brazil császárság majd az ezt felváltó köztársaság idején az aktuális politikai vezetés ide száműzte a nemkívánatos politikai ellenfeleket.

Izoláltsága az 1930-as évektől kezdődően csökkent, köszönhetően a kiépülő úthálózatnak és a repülés fejlődésének. Az 1960-as és 1980-as években jelentős mezőgazdasági és ezzel egy időben élelmiszeripari központtá fejlődött, köszönhetően főleg a szójabab és rizs termesztésnek. Érdekessége ezen időszaknak, hogy az állatállomány nagy részét a zebu tette ki. Jelentősen nőtt a település és annak környékének lakossága, mely összesen ekkor már megközelítette az egy millió főt.

Az 1990-es években a népességnövekedés üteme csökkent, a város gazdasági életében pedig egyre jelentősebb szerep jut a turizmusnak.

Ma a vidék gazdaságára elsősorban a földművelés és az állattenyésztés jellemző, ennek köszönhetően a város továbbra is fontos mezőgazdasági központ. Itt gyűjtik be a pálmadiót (az olajpálma magját) és a kaucsukot, jelentős az élelmiszer- és a faipari tevékenység. A város környékén hő- és vízerőművek is találhatók.

Szárazföldön a Brazíliavárost Porto Velhóval összekötő út, hajón pedig Campo Grande felől a Cuaibá folyó biztosít összeköttetést. A szomszédos Várzea Grande településen, Cuiabá központjától tíz kilométerre, található a Marechal Rondon Nemzetközi Repülőtér.

• Catedral Metropolitana Basílica do Senhor Bom Jesus - a katedrálist a város első temploma, a Bom Jesus de Cuiabá, helyén építették és 1973-ban szentelték fel.
• Igreja de Nossa Senhora do Bom Despacho - 1918-ban épült templom.
• Igreja de Nossa Senhora Auxiliadora - 1929-ben épült templom.
• Dél-Amerika földrajzi középpontját jelző emlékmű - a pontos helyet 1909-ben jelölték ki.
• Museu Marechal Rondon - az állam területén élő indián törzsek fegyvereit, ékszereit és népművészeti tárgyait mutatja be.

1970-ben alapították egyetemét, a Mato Grossó-i Egyetemet (Universidade Federal de Mato Grosso, UMFT).

Cuiabá egyike annak a 12 brazíliai városnak, mely mérkőzéseknek ad otthont a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon. A tervek szerint négy csoportmérkőzést, a Chile–Ausztrália, az Oroszország–Dél-Korea, a Nigéria–Bosznia-Hercegovina és a Japán–Kolumbia mérkőzést rendezik majd a város újonnan épített stadionjában, a 39 859 fő befogadására alkalmas Arena Pantanalban.^[5]

• Kizil, Oroszország

• Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 217. o. ISBN 963-85773-2-0  
• Cuiabá. In Britannica hungarica világenciklopédia 4: Chamorro–David. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 1995. 449. o. ISBN 963-7815-84-8  
• Bede Béla, Lempert Márta: Brazília, Panoráma Kiadó, Budapest, 1983. ISBN 963-243-225-8

A Wikimédia Commons tartalmaz Cuiabá (település) témájú médiaállományokat.