|
Dédesi vár
A dédesi vár egy 13. században épült, ma erősen romos állapotú vár a Bükk-vidék északi részén, a Bükki Nemzeti Park területén. Elhelyezkedés és megközelítésA dédesi vár Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye nyugati részén, Nagyvisnyó és Dédestapolcsány közelében található a Bükk-vidék északi részén, a Bükki Nemzeti Parkon belül. A romvárat 2009 decemberéig az Eger–Putnok-vasútvonal segítségével lehetett elérni. Gépkocsival a Dédestapolcsányról Nagyvisnyó felé vezető műútról, a Szalacsi-sziklával szemben induló földúton közelíthető meg, mely a várerdőn keresztül lankásan halad fel a Várhegy és Kisvár közötti területre. A legrövidebb, de meredekebb út a Nagyvisnyó előtt 1,5 km-rel déli irányban elágazó erdészeti műút, melyről a várral egyirányban, a csemetéskertnél ágazik el egy erdei földút, mely felvisz a nyeregbe. Itt a sárga, majd a kék L (vár) jelzésű túraúton lehet gyalogosan megközelíteni a várrom területét. A várhegy 597 méter magas, mészkő alapanyagú.  Történeti áttekintésDédes vára a 13. században épült IV. Béla királysága idején, közvetlenül a tatárok kivonulása után. Építője Ákos nembeli Ernye bán, a király hűséges híve volt. 1247-ben Gergely fia Markus és Miklós, Zadur fia Jakab és Damiano segítséget kérnek a Miskócoktól, és eladják Dédeskő egy részét. A vár további említése 1254-ből való. Ernye fia István, a későbbi nádor – aki III. Endre halála után a szabad királyválasztás híve volt – nem tartozott Károly Róbert párthívei közé. Fiai az 1317-es debreceni csatában vereséget szenvedtek a király híveitől és Dédes várába menekültek. A várat a király hadvezére, Debreceni Dózsa vezetésével megostromolták és elfoglalták, a hűtlenkedőket fej- és jószágvesztésre ítélték. 1325-ben I. Károly a várat újraépítette és várnagyot helyezett bele. 1431-ben Borbála királyné Rozgonyi Istvánnak zálogosította el. 1439-ben Albert király visszavette és a Palóczyaknak adta. A Palóczy család egészen 1526-ig birtokolta a várat, mígnem a család utolsó férfi tagja, Palóczy Antal a mohácsi csatában elesett. Ezt követően a Dobó és Perényi család vitázott a vár tulajdonlásán, amely 1526 után János királyhoz került. Az uralkodó 1537-ben adományozta Perényi Péternek a várat és birtokait. A dédesi vár fennhatósága alá tartozott Dédes és Sajószentpéter mezőváros, valamint Tardona, Nagyvisnyó, Tapolcsány, Mályinka, Szilvásvárad és Rátótföldje. Perényi Péter fia, Perényi Gábor utód nélkül halt meg, így a vár Erdőhegyi Boldizsár birtoka lett. A várat 1567. április 1-jén kezdték el ostromolni a törökök Hasszán temesvári pasa vezetésével. A várat kezdetben Kávásy László, majd ennek halála után Bárius (Bory) István várnagy védte. Noha 15 napig bámulatos ellenállással harcoltak a várvédők az óriási túlerővel szemben, a fogyatkozó készletek mellett egyetlen esély maradt: a menekülés. A vár parancsnoka a megmaradt puskaport a vártorony alá hordatta össze, majd a védők egy rejtett alagúton elhagyták az erődöt. A kanóc tüze akkor ért a puskaporhoz, amikor a törökök diadalittasan berontottak a várba. Az építmény több száz török katona sírjává vált. Hasszán pasa bosszúból a vár megmaradt részét is leromboltatta, és innentől kezdve a dédesi vár romvárként van nyilvántartva. A vár egy bástyájának sarokfalai még láthatók, illetve az egykori erőd helyén több helyen várfalmaradványok tűnnek elő a bokrok közül. Ezek állapota igencsak leromlott.  A vár területeA vár észak–déli hosszanti tengelye 70 m, a déli legszélesebb része 20 m, míg az északi végén alig 5 m-re szűkül össze. Az északi fele 4 m-rel alacsonyabban fekszik a keskeny, 5–6 m széles mészkőszikla-vonulaton, 30 m hosszúságban. Ennek nyugati, oldalán három szakaszban 1–2 m magas falomladékot látni. A keleti oldalát csaknem függőleges sziklafal zárja le. A déli fele területileg ettől eltérő, 40 m hosszú és 20 m széles, téglalap alakú, s ez az északi résztől 4 m-rel magasabban fekszik. Keleti oldalát 16 m hosszú és 3–4 m magas fal zárja le, mely derékszögben 6 m hosszúságban folytatódik az északi oldalon. A délnyugati sarokban találni az egyetlen, nagyobb méretű, szabadon álló sarokfalat. E fal nyugati oldala 8 m hosszú, a déli rész 2 m. A magassága 6 m. Egy ablaknyílás és a szintet elválasztó gerendázat helye is látható benne. E fal már igen omló állapotban van, különösen az alsó részen, s ezért állagmegóvás nélkül nem sokáig küzd az időjárás viszontagságai ellen. A falazat a helyszínen található mészkőből habarccsal épített. E terület közepén egy 3,5 m mély és 4 m széles, szabályos négyzet alakú bemélyedés van. Helyenként égetett vörös téglával volt kifalazva. A falazat sok helyen már leszakadt. Valószínű a vár ciszternája lehetett. A vár egész területe bokrokkal, fákkal benőtt, több helyen a falak omladékai borítják. A déli és nyugati oldal egy részén a vár szintjétől 10 m-re, a hegyoldalban vízszintes padka húzódik, ami valamikor árok is lehetett, amit a faltörmelékek tömtek be. Védelmi rendszereA Várhegy magasan uralja a Bán-völgyét. Északi és keleti oldala igen meredek, helyenként csaknem függőleges mészkő szikla. A déli és nyugati oldal lankásabban ereszkedik alá a völgybe. Ezen az oldalon maradtak fenn a falrészek, mert valószínű ezek vastagabbak erősebbek voltak. Erről az oldalról lehetett könnyebben megközelíteni a várat. Ez az oka annak is, hogy a hegyoldalban itt árkot vagy levágást készítettek. Ezen az oldalon a hegyoldalban lejjebb is megfigyelhetők ehhez hasonló bevágások. Ez szolgálhatott feljáróul is. MűemlékvédelemA megmaradt egyik bástya romjain az Ózdi Kohász Sport Egyesület Természetjáró Szakosztálya 1967-ben emléktáblát helyezett ki, amely a vár pusztulásának 400. évfordulójának állított emléket. A dédesi várrom megmaradt részei a XXI. század elejére igen lepusztult állapotba kerültek. 2008 nyarán a balesetveszélyessé vált egyik, a vár legjellegzetesebb bástyáját a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal korláttal vette körül, illetve a leginkább omló falrészt fenyőrudakkal megtámasztotta. Sajnos ennek ellenére a bástya egy falszakasza 2010-re leomlott, a terület több része is balesetveszélyessé vált. (Az omlással együtt az 1967-es emléktábla is összetörött.) A Széchenyi 2020 program keretein belül Magyarország Kormánya a kedvezményezett Bükki Nemzeti Park Igazgatósága részére Európai Uniós forrásból a Földvárak, tájképi és kulturális értékeink - Földvárak természet- és tájvédelmi rehabilitációja a BNPI területén című, KEHOP-4.1.0-15-2016-00030 jelölésű támogatásából állagmegóvó munkákat rendelt meg a dédesi várrom területén. Ennek keretében a leomlott bástya részben helyreállításra került, nagyjából a század első éveiben látható falmagasságot visszaállították, de a kornak megfelelő kötőanyagokkal stabilizálták a falakat, amelyek így remélhetőleg hosszabb távon is fennmaradnak. A várrom felé az új zöld kilátó túrajelzést vezették el, amely a Verepce-tető más látnivalóit is feltárja a túrázók számára, illetve a várrom látványosabb helyszíneire is elvezet. Ezzel összefüggésben a korábbi nyugati feljáró helyett délről induló, majd a várrom keleti oldalán felkapaszkodó túraút került kialakításra. Ezzel egyrészt a nem kívánt erózió is csökken a fokozottat védett területen, másrészt a várrom megközelítése is biztonságosabb. Az érintett túraszakaszokon a Nemzeti Park korlátokat és lépcsőket is kialakított, amely növeli a biztonságot, és megóvja a területet a közlekedésből adódó hatásoktól.  A KisvárA tájat messziről meghatározza a dédesi Várhegy mellett található, lényegesen kisebb mészkő szikla, az 594 m magas Kisvár. Ez a hegy is a vár részét képezte. Egy kisebb fellegvár állhatott rajta amit sáncok kötöttek össze a másik várral. Ma sokan használják falmászásra a területet. Jelenleg (2023. augusztus) nem látogatható, lezárt terület, amire tábla is figyelmeztet illetve kihelyezett kamera is ellenőrzi a szabály betartását. Valószínűleg egy vándorsólyomfészkelőhely miatt zárták le.[forrás?] ÉrdekességekKarczag György író nagy rajongója volt a dédesi várnak.[1] Zúgó nyilak c. történelmi regénye mutatja be Ernye bán - a vár építtetőjének - kalandos életét, az írói képzelet eszközeivel kiegészítve az ismert történelmi tényeket. A könyvet 1970-ben jelentette meg a Móra Ferenc Könyvkiadó. Karczag szédületes karrierként ábrázolja Ernye életútját - „Ákos nembeli Ákos egy jobbágylánytól született törvénytelen fia a meghalt, törvényes utóddal »elcserélt gyerek«, nemesúrfi, apród, majd palotástiszt lesz II. András esztergomi udvarában, IV. Béla megmentője egy összeesküvés során, majd hadvezére a muhi ütközetben, végül az elmenekült király nélkül maradt, tatárdúlta országban a nép vezérlője és csaknem új uralkodója -, a hős útjának leírása módot ad neki a tizenharmadik század Magyarországának úgyszólván teljes körű bemutatására urakkal és szolgákkal, keresztényekkel és pogányokkal, magyarokkal és tatárokkal, várossikátorokkal és rengeteg erdőkkel.”[2] 
– Karczag György: Zúgó nyilak (1970) 6. o.
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||
.jpg)
