Díszsügérfélék

Díszsügérfélék
	Evolúciós időszak: Késő eocén - jelen
	Lepomis microlophus
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Sügéralkatúak (Percoidei);
Család:	Centrarchidae; Bleeker, 1859
Elterjedés
	Elterjedési területük
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Díszsügérfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Díszsügérfélék témájú kategóriát.

A díszsügérfélék (Centrarchidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe tartozó család.

A díszsügérfélék családjába 8 élő nem és 38 élő faj tartozik. Ezek mellett még 2 fosszilis nem is van, ismeretlen számú fajjal.

Tudnivalók

A díszsügérfélék családja édesvízi sugarasúszójú halakból áll. A család típusneme a Centrarchus, melybe csak egy faj tartozik, a Centrarchus macropterus. A díszsügérfélék fajai között egyesek igen közönségesek Észak-Amerika területén; ilyenek például: az Ambloplites rupestris, a pisztrángsügér (Micropterus salmoides), a Lepomis macrochirus, a naphal (Lepomis gibbosus) és a Pomoxis nembe tartozó fajok. E család összes faja észak-amerikai bennszülött halfaj.

A családba tartozó fajokat, a hasúszóikon található három tüskéről lehet felismerni. A hátúszókon általában 10-12, de 5-13 tüske is lehet. A fecskendőrési kopoltyú nyílása kicsi és rejtett. A legtöbb faj hossza 20-30 centiméter között van. De vannak 8 centiméteresek és majdnem 1 méteresek is; ilyen nagyok a pisztrángsügér legnagyobb egyedei.^[1]

A legtöbb faj hímje farkával gödröt váj a mederben, hogy a nőstény ide rakja ikráit. Ezután a hím őrzi az ikrákat.^[1]

A díszsügérfélék kedveltek a sporthorgászok körében, emiatt egyes fajokat más kontinensek édesvizeibe is betelepítették. Néha akváriumban is tartják őket.

Díszsügérfélék az ősidőkben

Az eddigi felfedezett legősibb díszsügérfélék Wyoming, Montana és Dél-Dakota államokból kerültek elő; ezeket az eocén és oligocén kori rétegekben találták meg. A ma is élő fajok közül a Lepomis microlophus a legősibb; egykori maradványait Nebraska államban, a 16,3-13,6 millió éves középső miocén korszaki rétegben fedezték fel.^[2]

Rendszerezésük

A legújabb genetikai vizsgálatok szerint, a díszsügérfélék filogenetikus rendszertana az alábbi alcsaládokat, nemzetségeket és nemeket foglalja magába:^[3]

Centrarchinae
- †Boreocentrarchus^[4]
- †Plioplarchus
- Ambloplitini
  - Ambloplites Rafinesque, 1820 - 4 faj
- Archoplitini
  - Archoplites Gill, 1861 - 1 faj
    - Archoplites interruptus (Girard, 1854)
  - Pomoxis Rafinesque, 1818 - 2 faj
- Centrarchini
  - Centrarchus Cuvier, 1829 - 1 faj
    - Centrarchus macropterus (Lacepède, 1801)
- Enneacanthini
  - Enneacanthus Gill, 1864 - 3 faj

Lepominae
- Lepomini
  - Lepomis Rafinesque, 1819 - 13 faj

incertae sedis
- Acantharchus Gill, 1864 - 1 faj
  - Acantharchus pomotis (Baird, 1855)
- Micropterus Lacepède, 1802 - 13 faj

Jegyzetek

↑ ^a ^b Johnson, G.D. & Gill, A.C..szerk.: Paxton, J.R. & Eschmeyer, W.N.: Encyclopedia of Fishes. San Diego: Academic Press, 187. o. (1998). ISBN 0-12-547665-5
↑ Archivált másolat. [2012. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
↑ Roe, Kevin J., Phillip M. Harris, and Richard L. Mayden (2002). „Phylogenetic Relationships of the Genera of North American Sunfishes and Basses (Percoidei: Centrarchidae) as Evidenced by the Mitochondrial Cytochrome b Gene” (PDF). Copeia 2002 (4), 897‒905. o. [2007. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:[0897:PROTGO2.0.CO;2 10.1643/0045-8511(2002)002[0897:PROTGO]2.0.CO;2]. (Hozzáférés: 2007. február 2.)
↑ S. J. Cooke. Centrarchid fishes: diversity, biology, and conservation. Blackwell Publishing Ltd., 1–38. o. (2009. január 17.)

Források

Centrarchidae FishBase
Page, L.M. and B.M. Burr, 1991. A field guide to freshwater fishes of North America north of Mexico. Houghton Mifflin Company, Boston. 432 p.
Robins, C.R., R.M. Bailey, C.E. Bond, J.R. Brooker, E.A. Lachner, R.N. Lea and W.B. Scott, 1991. Common and scientific names of fishes from the United States and Canada. Am. Fish. Soc. Spec. Publ. (20):183 p.
A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
German Website about Sunfishes and Basses www.sonnenbarsche.info

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Centrarchidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[EoF-1] Johnson, G.D. & Gill, A.C..szerk.: Paxton, J.R. & Eschmeyer, W.N.: Encyclopedia of Fishes. San Diego: Academic Press, 187. o. (1998). ISBN 0-12-547665-5

[Paleodb-2] Archivált másolat. [2012. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)

[roe2002-3] Roe, Kevin J., Phillip M. Harris, and Richard L. Mayden (2002). „Phylogenetic Relationships of the Genera of North American Sunfishes and Basses (Percoidei: Centrarchidae) as Evidenced by the Mitochondrial Cytochrome b Gene” (PDF). Copeia 2002 (4), 897‒905. o. [2007. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:[0897:PROTGO2.0.CO;2 10.1643/0045-8511(2002)002[0897:PROTGO]2.0.CO;2]. (Hozzáférés: 2007. február 2.)

[4] S. J. Cooke. Centrarchid fishes: diversity, biology, and conservation. Blackwell Publishing Ltd., 1–38. o. (2009. január 17.)

[1]

[2]

[3]

[4]