Díszsügérfélék
A díszsügérfélék (Centrarchidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe tartozó család. A díszsügérfélék családjába 8 élő nem és 38 élő faj tartozik. Ezek mellett még 2 fosszilis nem is van, ismeretlen számú fajjal. TudnivalókA díszsügérfélék családja édesvízi sugarasúszójú halakból áll. A család típusneme a Centrarchus, melybe csak egy faj tartozik, a Centrarchus macropterus. A díszsügérfélék fajai között egyesek igen közönségesek Észak-Amerika területén; ilyenek például: az Ambloplites rupestris, a pisztrángsügér (Micropterus salmoides), a Lepomis macrochirus, a naphal (Lepomis gibbosus) és a Pomoxis nembe tartozó fajok. E család összes faja észak-amerikai bennszülött halfaj. A családba tartozó fajokat, a hasúszóikon található három tüskéről lehet felismerni. A hátúszókon általában 10-12, de 5-13 tüske is lehet. A fecskendőrési kopoltyú nyílása kicsi és rejtett. A legtöbb faj hossza 20-30 centiméter között van. De vannak 8 centiméteresek és majdnem 1 méteresek is; ilyen nagyok a pisztrángsügér legnagyobb egyedei.[1] A legtöbb faj hímje farkával gödröt váj a mederben, hogy a nőstény ide rakja ikráit. Ezután a hím őrzi az ikrákat.[1] A díszsügérfélék kedveltek a sporthorgászok körében, emiatt egyes fajokat más kontinensek édesvizeibe is betelepítették. Néha akváriumban is tartják őket. Díszsügérfélék az ősidőkbenAz eddigi felfedezett legősibb díszsügérfélék Wyoming, Montana és Dél-Dakota államokból kerültek elő; ezeket az eocén és oligocén kori rétegekben találták meg. A ma is élő fajok közül a Lepomis microlophus a legősibb; egykori maradványait Nebraska államban, a 16,3-13,6 millió éves középső miocén korszaki rétegben fedezték fel.[2] RendszerezésükA legújabb genetikai vizsgálatok szerint, a díszsügérfélék filogenetikus rendszertana az alábbi alcsaládokat, nemzetségeket és nemeket foglalja magába:[3]
Jegyzetek
Források
Fordítás
|