A rovás DZs a székely-magyar rovásban használatos betű, zöngés
alveoláris spiráns hangot jelöl.
Hangértéke
Mivel a D+Zs betűsorok nem azonosak a kettősbetű DZs-vel, a székely-magyar rovás önálló DZS jelének elhagyása következetlenséget okoz a székely magyar rovással írott szavak hangértékének világos értelmezésében.
lúdzsír (IPA: luːd ʒiːr) dzs=d+zs kontra
lándzsa (IPA: laːnʤa) dzs=dzs
Története
Csaknem egy évszázada léztezik a DZS rovásjele. Nem sokkal azután keletkezett, hogy a latin betűs magyar írásbeliségben megjelent DZS, mint egy önálló fonémát jelölő betű.
1935
Verpeléti Kis Dezső megszerkeszti az első olyan rovás ábécét, amely már tartalmazza az 1922-ben bevezetett és hivatalossá tett DZS fonéma rovásjelét. Ennek nyomán a cserkészek ábécéje is bővült ezzel a betűvel. A rovás hagyományainak megfelelően a 'DZs' fonémát a három latinbetűs megoldáshoz képest két rovásjel összevonásával alkotta meg (D+Zs).
1988
Balás Gábor és Romhányi B.:[1]
dr. remetei Balás Gábor (1909-1995) székely-magyar őstörténet kutatójának megújított rovás ábécéje, 1988. "Ezért 1988-ban erről táblázatot készítettünk, s megújítottuk a kiejtéshöz közelebbre." Ez az ábécé tartalmazza többek közt a rovás DZS jelét is.
Élő rovás szaktanácskozás könyve Élő Rovás - Nemzeti írásunk a szabványosítás útján. Imagent Kft. – Wou kft., Budapest, 2008. 1. kiadás ISBN 9789638796714
Élő rovás szaktanácskozás könyve Élő Rovás - Nemzeti írásunk az egységesítés útján. Imagent Kft. – Wou kft., Budapest, 2010. 2. kiadás ISBN 9789638796752
Balás Gábor (1988): A székely művelődés évszázadai. Panoráma Kiadó.
Für Zoltán: A magyar rovásírás ábécés könyve, Püski, 1999.
Vér Sándor (2001): Életfa. Szeged: Bába és Társai, 2001 (Első kiadás), 2003 (Második kiadás), 2008 (Harmadik kiadás).