Dajkanyelv

A dajkanyelv egy prototársalgás a felnőtt és a csecsemő között. Ennek során a gyermek elsajátítja a kommunikáció szabályait anélkül, hogy beszélne. A dajkanyelvre különleges szókincs jellemző, melynek szavai kulturálisan meghatározottak, illetve használatában is jelentős kulturális különbségeket találunk. Segíti a gyermek nyelvtanulását, mivel felkelti és fenntartja a gyermek figyelmét. Minősége összefügg az anya és a csecsemő temperamentumával, az anya képzettségével, életkorával, a várandóság és a szülés élményeivel is.

A dajkanyelv a kognitív tudósok körében pozitív megítélésnek örvendő univerzális jelenség, ám a nyelvelsajátítás folyamatában nem elengedhetetlen.

• Egyszerűsített szemantikájú és grammatikájú mondatok (időnként agrammatikusak lehetnek)
• Gyakori főnévhasználat
• Éneklő hanghordozás, erőteljesebb hangsúlyozás
• Lassabb beszédtempó, hosszú szünetek
• Tiszta, tagolt kiejtés

Kutatások igazolták, hogy a csecsemők a dajkanyelvet preferálják. Ezt többek között EEG-vizsgálatokkal is alátámasztották, ugyanis dajkanyelvi hangingerek hatására az agyi aktivitásuk nőtt, szívfrekvenciájuk emelkedett.

• Bodnár Noémi. „A dajkanyelvi attitűd vizsgálatának módszertana” (magyar nyelven). 
• Dave, Shruti, Lesley B. (2018/02). „Motherese, affect, and vocabulary development: dyadic communicative interactions in infants and toddlers” (angol nyelven). Journal of Child Language, 1–22. o. DOI:10.1017/S0305000917000551. ISSN 0305-0009. 
• K. K. Ildikó (2008). Önzetlen dajkanyelv-ösztönös nyelvelsajátítás? A csecsemő-anya kommunikációs interakció néhány dajkanyelvi/Anyai sajátossága a magyar kultúrában.