A család első ismert őse, Mokud neve 1186-ban fordul elő mint királyi pristaldus. A későbbi leszármazottak közül többet is említenek, mint például 1239-ben alsó-hiadaljaföldi Syrak, Tivadar, Miklós és Izsák, 1242-ben salamonfalubeli Pósa, Miklós, Mihály, György és Roth, 1248-ban Farkas, Jakab, Péter, Benedek és Pál testvérek. Utóbbiak az említett évben örökös nélkül meghalt rokonuk, Vitalis (Becse fia) salamoni és vatai birtokain osztoztak Miklóssal. Később 1287-ben két testvér, János és István neve fordul elő mint vathai birtokosoké. Egy 1324-es okiraton is több salamoni nemes neve található. Ők (János, Tamás, Tonk, György és János) a Salamon nemzetség legősibb, oklevélben is elismert tagjai. Mivel sok éves távlatról beszélünk, több feltételezés is napvilágot látott. Így báró Mednyánszky Alajos az Esterházy család első ősének Salamont tartja, akinek két fia, Péter és Illés egy 1238-as okiratban szerepel, ahol apjuk birtokain osztoznak. Ezen állítás szerint Péter az Esterházy családot, míg Illés az Illésházy családot alapította.
A község, ahonnan az Esterházy család a nevét vette, az általános tévhit szerint nem a mai Fertőddel (régi nevén: Eszterháza) áll kapcsolatban, hanem a szlovákiaiIllésházával (régi nevén: Esterháza). A középkor alatt többféle említése is előfordul e család nevének, többek között Estoras, vagy Zerházy, melyek más-más hangfejlődés szerint jöttek létre.
Az Esterházy család a 16. századtól kezd „felemelkedni". Ebben az időben élt Ferenc (1533 körül–1604),[1][2]Pozsony vármegye alispánja. Ő használta először a galántai előnevet édesanyjától, Bessenyei Ilonától örökölt galántai birtokai révén. Ferenc apja, Benedek (†1553 előtt)[1] volt az első a családban, aki az Esterházy nevet használta.
A család ágai
E családnak három fő- és több mellékága is van. Először Esterházy Ferenc fiai által vált több ágra. Miklós a fraknói ágat, Dániel a cseszneki ágat, Pál (1587–1645)[1][3] pedig a zólyomi ágat alapította. A család különböző ágai különböző címeket és jogokat kaptak. Így a fraknói ág tatai alága hercegi, a cseklészi alága, a cseszneki és a zólyomi ág grófi rangban állt. A főágak közül a cseszneki szintén két alágra oszlik, mégpedig az idősebb és az erdélyi alágra.
Esterházy István (1822–1899) galántai gróf, Esterházy Mihály (1783–1874) fia, 1848/49-es főhadnagy, országgyűlési képviselő, Pozsony vármegye főispánja
Kunt Gergely – Viskolcz Noémi 2020: Fejezetek az Esterházy hercegi család levéltárának kutatástör ténetéből (1847‒1945). Turul 93/2.
2017 Az Esterházyak fraknói ifjabb ága. Szenc.
Pálffy Géza 2009: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére – Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16–17. század fordulóján. Századok 143/4, 853–882.
Dóka Klára 2008: Lévai nemesek az Esterházy család birtoklása idején. In: Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére
Fülöp Éva 2005: Adatok az Esterházy család ifjabb fraknói grófi ága levéltárának történetéhez. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14, 62-83.
Arisztokrácia, művészetek, mecenatúra. Az Esterházy-család. A 2004. április 22-23-án megtartott konferencia előadásai; szerk. Czoma László; Helikon Kastélymúzeum, Keszthely, 2005 (Kastélykonferenciák)
"Fényes palotákban, ékes kőfalokban". Tanulmányok az Esterházy családról; szerk. Maczák Ibolya; WZ Könyvek, Budapest, 2009 (A források tükrében)
Az Esterházy család és a magyarországi művelődés : képek és szövegek a XVII-XIX. századból; vál., szerk., előszó Knapp Éva, Tüskés Gábor; MTA BTK, Budapest, 2013
Berényi László: Esterházyak. Egy ezeréves család történetei, 1-2.; EKKF, Fertőd, 2014
Griff karddal és rózsával. Az Esterházy család története. Tudományos előadás-sorozat az Esterházy család történetéről. Tata, 1998–2007; szerk. Fülöp Éva Mária, Gyüszi László, Schmidtmayer Csaba; Önkormányzat, Tata, 2014 (Annales Tataienses)
Horváth Hilda: Nemzeti kincstárunk. Az Esterházy hercegi kincstár 20. századi története; Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2014
Monok István–Zvara Edina: Esterhasiana Biblioteca. A gyűjtemény története és könyvanyagának rekonstrukciója; MTA KIK–Kossuth, Budapest, 2020 (Esterhazyana)