|
Európai vidra
 Az európai vidra, vagy gyakran csak röviden vidra (Lutra lutra) a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó, részben vízben élő ragadozó emlősállat. A szabad természetben ritkán lehet látni, mert a Kárpát-medencében szinte kizárólag éjszakai életet él. Az ujjai közötti úszóhártyák és áramvonalas teste egyaránt a gyors úszást segíti elő. Testtömege: 3–14 kg. Testhossza: 46–82 cm. ElőfordulásaNyugat-Európától Északkelet-Szibériáig és Koreáig, Kis-Ázsiában, a Himalája régiójában, Dél-Indiában, Kínában, Japánban, Indokínában, Szumátrán, Jáván és Északnyugat-Afrikában él. Általában az édesvizek környékén él, Nyugat-Európában és Skandináviában a tengeröblökben, Dél- Délkelet-Ázsiában a mangrove-mocsarakban, a bizonytalan helyzetű közel-keleti állomány (fél)sós mocsarakban is megtalálható. Alfajai
ÉletmódjaMagányosan él – a párzási időszak és a kölykeit vezető nőstény kivételével. Nem alszik téli álmot. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik vízparthoz közeli borzvárban, nádasban is. A kotorék bejárata a víz alatt is nyílhat, de ez a közvélekedéssel ellentétben nem általános. Tápláléka változatos, döntően halakból, emellett kétéltűekből, rákokból, esetleg pézsmapocokból, újszülött mezei nyulakból és egyéb rágcsálókból, gerinctelen állatokból – kagyló, nagyobb, vízben élő rovarok, rovarlárvák – áll. Az elfogyasztott halak mérete, faja adott vízterülettől függ, de általában a kisebb, úszás közben könnyen elfogyasztható, tömeges fajokat zsákmányolja. Esetenként jóllakottan, játékból is halászik. Idejének csak kis részét tölti a vízben vadászattal és játékkal, döntő részben – a többi emlős ragadozóhoz hasonlóan – a vízparton, vackában pihen, alszik. Többször megfigyeltek télen egész vidracsaládokat, amint a vízparton „szánkóztak”. Jó magasra felmásztak a parton, aztán a hasukon csúsztak le a lejtőn. Zsírréteg nem védi a kihűléstől a vízben, csak bundájának víztaszító tulajdonsága, zsírossága és tömöttsége. Egy négyzetcentiméternyi bőrfelületre 50 000 szőrszál jut. Körülbelül 10 méter mélységbe és maximálisan 1–2 percig merül. Természetes ellenségei – róka, nagyobb ragadozó madarak – inkább csak a kölyköket veszélyeztethetik. SzaporodásaKitüntetett párzási időszak általában nincs, azonban a környezeti feltételek miatt előfordulhat szezonalitás, a kölykök születése ilyenkor a táplálékban bővebb időszakhoz kötődik. A nőstény 62 napi vemhesség után 1–4, esetleg 5, de a leggyakrabban 2 kölyköt hoz világra. A kölykét 3 hónapig szoptatja, de hosszabb ideig, akár több mint egy évig is együtt maradhatnak. 2–3 éves korukban válnak ivaréretté. A nőstény esetleg csak kétévenként nevel kölyköket. A hím nem vesz részt a kölykök felnevelésében. Potenciális életkora tíz év felett van, de természetes élőhelyein ennél jóval kisebb a várható élettartama. Természetvédelmi helyzete Az európai vidra egész kontinensünkön veszélyeztetett faj, több nyugat-európai országban, illetve egyes jellemző élőhelyein ki is pusztult. Jó néhány helyen próbálkoznak a visszatelepítésével, visszatelepülésének segítésével. Egyes területeken (Németország, Brit-szigetek középső része) ez mérsékelt sikerrel is járt. A faj korábbi visszaszorulásának okai nem tisztázottak részleteiben, de a táplálékállatok mennyiségének csökkenésén, az élőhelyeinek átalakításán, a közúti forgalom növekedésén, a műanyag alapanyagú hálók és varsák elterjedésén felül minden bizonnyal a szennyezőanyagok (PCB-k, DDT, egyéb halogénezett szénhidrogének és egyes nehézfémek) is hozzájárultak ehhez. Európa más országaihoz képest Magyarországon kiemelkedően sok vidra él, elsősorban a Dél-Dunántúl halastavainál. Fokozottan védett faj. Hazai veszélyeztető tényezői a vizes élőhelyek pusztulása (a Kiskunság és Nyírség kiszáradása, a halastavak számának csökkenése, a vízpartok lebetonozása, parti növények irtása), vízközeli autóutak építése (gyakran elgázolják őket) és egyes, vidrákról alkotott tévhitek („nagyon sok halat eszik, gyorsan elszaporodik”). Hazánkban a szennyezőanyagoknak kevesebb szerepe van a veszélyeztető tényezők között, de mivel a vidra a vízi tápláléklánc csúcsán álló élőlény, potenciális veszélyforrásként ez is felsorolható. 1995-ben az Alapítvány a Vidrákért vezetésével országos mozgalom indult a vidrák megmentésére és a populáció megfigyelésére. Állatkertekben korábban gyakrabban tartották, mint manapság. Napjainkban fogságban elsősorban közeli rokonát, az ázsiai törpevidrát tartják. Magyarországon például a Szegedi Vadasparkban, a Jászberényi Állat- és Növénykertben[1] és a Gyöngyösi Állatkertben[2] láthatjuk. Ezen kívül fogságban a Petesmalmi Vidraparkban találkozhatunk még vele idehaza. A Vadonleső Program 2020-ban az európai vidrát választotta az év emlősének.[3] A vidrahúsA vidra húsa fogyasztható. Főleg Oroszországban, Szibériában és Közép-Ázsiában tartozik a jellemző vadhúsok közé.[4] Ezeken a területeken gyakorta füstölni is szokták. A vidra húsa tápláló, egészséges, sok telítetlen zsírsavat tartalmaz, sőt megemésztése is könnyű, ezért a gyomorbántalmakkal vagy egyéb gyomorbetegségekkel küzdőknek is ajánlott.[4] Fogyasztása továbbá csökkenti a koleszterinszintet, javítja az emésztési folyamatot, csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.[4] KépekJegyzetek
Források
További információk |
