Fang-jen
A Fang-jen ( ) (szó szerint: „Helyi beszéd”) a ma ismert legrégebbi kínai dialektológiai szótár, amelyet Jang Hsziung ( ) (揚雄; i. e. 53 – i. sz. 18) állított össze a Nyugati Han-dinasztia idején. TartalmaA Fang-jen ( )t szokás a legrégebbi, és a maga nemében legelső kínai dialektológiai szótárnak tekinteni, amely kijelentés azonban nem teljesen pontos. Igaz, hogy épp ennek a műnek a címéből kölcsönözve a „nyelvjárások”-at a ma kínai nyelvben fang-jen ( )nek (方言) mondják, de akárcsak a mű összeállítása idején, ma sem feltétlenül a kínai nyelv nyelvjárásait értik alatta, hanem inkább önálló, a kínaival rokon nyelveket. A Fang-jen ( ) tehát a Nyugati Han-dinasztia által birtokolt területeken (egykori fejedelemségeken) beszélt nyelvek, szavakra lebontott eltéréseit tartalmazza. Ezen nyelvek között azonban nem csupán a nyelvészeti értelembe vett dialektusok szerepelnek, hanem más, korabeli sino-tibeti nyelvek, vagy akár egyéb nyelvcsaládba tartozó nyelvek is. A Jang Hsziung ( ) (i. e. 53 – i. sz. 18), huszonhét év alatt, 13 fejezetben (csüan ( ) 卷) összeállított mű, mintegy 9000 írásjegy kiejtésének „dialektális” változatát ismerteti. A mű teljes címe: „A könnyű hintós követ: Más államok helyi nyelveinek időtlen magyarázata” (Ju-hszüan si-csö csüe-taj jü si pie-kuo fang-jen ( ) 輶軒使者絕代語釋別國方言). Az alábbiakban a 8. fejezetben található 'tigris' jelentésű hu szó magyarázata olvasható szemléltető példaként:
A Fang-jen ( ) a kínai nyelvtörténeti kutatások rendkívül hasznos és fontos forrása, amelynek segítségével lehetőség nyílik az 1. századi kínai nyelv részleges hangtani rekonstrukciójára. A kínai nyelv ezen korszakának változata pedig az ó- vagy archaikus kínai és a közép kínai nyelv közötti átmenet fontos állomása. A belga sinológus, Serruys (1912–1999) épp a fenti példa alapján rekonstruálta a 'tigris' szó korabeli kiejtésének *blxâg alakját. HivatkozásokMegjegyzésekForrásokIrodalom
Külső hivatkozásA kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Fang Yan témában.
|