Fernandel

Fernandel
1970-ben
Született	Fernand Joseph Désiré Contandin[1] 1903. május 8.[2][3][4][5][6] 5th arrondissement of Marseille[7]
Elhunyt	1971. február 26. (67 évesen)[2][8][3][4][5] Párizs 16. kerülete[9][10]
Művészneve	Fernandel
Álneve	Fernandel
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Házastársa	Henriette-Félicie Manse (1925. április 4. – )[11]
Gyermekei	három gyermek: Franck Fernandel
Foglalkozása	humorista énekes színházi színész filmszínész rendező filmrendező televíziós színész színész
Kitüntetései	Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja Officier de l'Instruction publique[12] Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje a francia Becsületrend lovagja (1953. január 23.)[13] Arany Leopárd (1954) Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (1960) díszpolgár (1970, Cassino)
Halál oka	tüdőrák
Sírhelye	Passyi temető (1971. március 1., 1)
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1922 – 1971
Híres szerepei	Don Camillo
Tevékenység	színész
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernandel témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Fernandel (teljes nevén Fernand Joseph Desire Contandin) (Marseille, 1903. május 8. – Párizs, 1971. február 26.) francia színész, komikus és énekes.

Fernand Joseph Desire Contandin néven született Marseille-ben egy varietészínész fiaként. A családi hagyományoknak megfelelően már igen fiatalon elindult az énekes-komikusi pályán. 1922-től előszeretettel szerepelt operettekben és zenés revükben. 1928-ban Párizsba költözött, ahol különféle operettekben kapott szerepet.

Az 1930-as évektől kezdődött filmszínészi karrierje, s első filmes sikerét Guy de Maupassant Le Rosier de Madame Husson című művének adaptációjában aratta. Ezek után több mint száz filmben – elsősorban vígjátékokban – szerepelt. A 30-as évek végére vált előbb Franciaország, majd egész Európa egyik legnagyobb nevettetőjévé. Fernandel a népszerű vásári és kabaréhumort szelídítette olykor magasrendű komikummá, alaposan kihasználva rendkívül mulatságos testi adottságait, mindenekelőtt nem átlagos fejformáját, széles vigyorát és fogait. Bár gyakran gúnyt űzött saját magából, ennek ellenére a paraszti humor hagyományaiból táplálkozó, s annak zseniális finomításával létrehozott komikusi stílusa mindvégig magában hordozta a közvetlenséget, a mindennapi egyszerűséget. Így vált minden esendősége ellenére szeretni valóvá szerepeiben.

Fernandel talán legismertebb karaktere Don Camillo, a kisvárosi pap volt, aki furfangosságával rendszeresen borsot tört a kommunista polgármester orra alá. Legnagyobb sikerét az Első számú közellenség és Az ötlábú birka című filmekben érte el. Az utóbbi alkotásban Fernandel összesen hat különböző szerepet alakított egyszerre. Máskor tipikus antihősöket formázott meg, mint A nagyfőnökben, ahol a rosszfiúk közé keveredett kisember csetlés-botlását kacaghatjuk végig helyzetkomikumok egész sokaságán át. Az említett filmek mellett komolyabb szerepekben is feltűnt, mint például az Egy életművész és a Vörös kocsma című filmben nyújtott alakításai.

Pályafutása utolsó éveiben mind több produceri feladatot vállalt, Jean Gabinnel közös produceri irodát is alapítottak, Néhányszor dolgozott Amerikában is (80 nap alatt a Föld körül, 1956). Utolsó alakítása az 1968-ban forgatott, 1970-ben bemutatott Vágyálom volt. Tüdőrákban hunyt el 1971-ben Párizsban.

• http://www.cinematrix.hu/sitebackup/szinesz.php?muvesz_id=4465^{[halott link]}
• http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=12643&print=1

• Hivatalos oldal
• Fernandel a PORT.hu-n (magyarul)
• Fernandel az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Fernandel az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Fernandel a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Fernandel az AlloCiné weboldalán (franciául)