Firenzei főegyházmegye

	Firenzei főegyházmegye;
	Elhelyezkedés
Ország	Olaszország
Területi fennhatóság	Toszkána
Esperesi körzetek	18
	é. sz. 43° 46′ 23″, k. h. 11° 15′ 15″43.773056°N 11.254167°E
	Statisztikai adatok
Terület	2205 km²
	Lakosság
Teljes	833 624 (2015)
Egyházmegyéhez tartozók	824 000 (98,8%)
Plébániák	314
	További jellemzők
Egyház	katolicizmus
Rítus	latin
Jogelőd	Roman Catholic Diocese of Florence
Alapítás ideje	I. század
Székesegyház	Firenzei dóm
Védőszent	Szent Zenobius; Firenzei Szent Antal
Papjai	583
	Vezetése
Pápa	Ferenc
Érsek	Giuseppe Betori
Nyugalmazott püspök	Ennio Antonelli
	Térkép
	Firenzei főegyházmegye
	Honlap
	Firenzei főegyházmegye weboldala; Firenzei főegyházmegye a Catholic Hierarchy-n
	A Wikimédia Commons tartalmaz Firenzei főegyházmegye témájú médiaállományokat.

A Firenzei főegyházmegye (latinul: Archidioecesis Florentina, olaszul: Arcidiocesi di Firenze) a római katolikus egyház egyik olaszországi főegyházmegyéje, Firenze székhellyel.

Jelenlegi érseke Giuseppe Betori bíboros.

Története

Az egyházmegye története az 1. századig nyúlik vissza, valószínűleg már ekkor alapítottak püspökséget itt. Első ma is ismert püspöke Félix, 313 körül uralkodott. Szent Zenobius 398 és 429 volt püspök, ma ő a város és az egyházmegye egyik védőszentje. A 11. században Gerhardus püspök (a későbbi II. Miklós pápa) ideje alatt egyházi reformok indultak el Firenzében, majd a VII. Gergely pápa vezette reformoknak is egyik központja lett. A 14. századra a katharok tanai terjedtek el, és a város közel harmada az eretneknek bélyegzett tanítást követte. 1364-ben IV. Károly német-római császár birodalmi hercegi címet adományozott a püspöknek. 1420. május 2-án V. Márton pápa érseki rangra emelte az egyházmegyét. 1889 óta Firenze „bíborosi széknek” is tekinthető, mivel minden érsek egyúttal a bíborosi méltóságot is elnyerte. Az egyházmegye jelenlegi főpásztora 2008 óta Giuseppe Betori bíboros.

Az egyházmegye püspökei

Firenze püspökei

Félix (313 körül)
Szent Zenobius (398–429)
Szent Maurizius (550)
Reparato (680 körül)
Specioso (723 körül)
Tamás (743 körül)
Agriprand (833 körül)
Radingo (852 körül)
Szent András (869, 873, 876, 893)
Grasulfo (896–930)
Raimbald (941–964)^[1]
Sichelmus (966–972)
Szent Podius (987–1002)
Guido (1004–1007)
Ildebrando (1008–1025)
Lambert (1025–1032)
I. Atto (1036–1038)
Gerhard von Burgund (1045–1061), 1058-tól pápa II. Miklós néven.
Pietro Mezzabarba (1065–1068)
Ranierius (1071–1113)
Gottifredo Degli Albeti (1114–1142)
II. Atto (1146–1154)
Ambrus (1156–1158)
János (1158–1181)
Bernát (1182–1188)
Péter (1188–1205)
Giovanni da Velletri (1205–1230)
Ardingo Foraboschi (1230–1249)
Filippo Fontana (1250)
Giovanni de Mangiadori (1251–1274)
Iacopo da Castelbuono, O.P. (1286)
Andrea de Mozzi (1287–1295)
Francesco Monaldeschi (1295–1301)
Lottieri della Tosa (1301–1309)
Antonio D'Orso (1309–1321)
Francesco Silvestri (1323–1341)
Angelo Acciaiuoli, O.P. (1342–1355)
Francesco degli Atti (1355–1356)
Filippo dell'Antella (1356–1361)
Pietro Corsini, bíboros (1361–1369)
Angelo Ricasoli (1370–1382)
Angelo Acciaiuoli, bíboros (1383–1385)
Bartolomeo Oleario (Uliari), O.F.M. (1385–1389)
Onofrio Visdomini, O.S.A. (1389–1400)
Alamanno Adimari (1400–1401)
Iacopo Paladini (1401–1410)
Francesco Zabarella, bíboros (1410–1411)

Fireneze érsekei

Amerigo Corsini (1411–1434), 1420-tól érsek
Giovanni Vitelleschi (1435–1437)
Ludovico Scarampi, bíboros (1437–1439)
Bartolomeo Zabarella (1440–1445)
Szent Antonino Pierozzi, O.P. (1445–1459)
Orlando Bonarli (1459–1461)
Giovanni Neroni (1461–1473)
Pietro Riario, bíboros (1473–1474)
Rinaldo Orsini (1474–1508)
Cosimo Pazzi (1508–1513)
Giulio de' Medici, bíboros (1513–1523), a későbbi VII. Kelemen pápa.
Niccolò Ridolfi (először) (1524–1532)
Andrea Buondelmonti (1532–1542)
Niccolò Ridolfi (másodszor) (1543–1548)
Antonio Altoviti (1548–1573)
Alessandro Ottaviano de' Medici (1574–1605), a későbbi XI. Leó pápa.
Alessandro Marzi Medici (1605–1630)
Cosimo Bardi (1630–1631)
Pietro Niccolini (1631–1651)
Francesco Nerli (Id.) (1652–1670)
Francesco Nerli (Ifj.), bíboros (1670–1683)
Giacomo Antonio Morigia, B., bíboros (1683–1700)
Leone Strozzi O.S.B.Vall. (1700–1703)
Tommaso della Gherardesca (1703–1721)
Giuseppe Maria Martelli (1722–1741)
Francesco Gaetano Incontri (1741–1781)
Antonio Martini (1781–1809)
Antonio Eustachio Osmond (1809-1815)^[2]
Pietro Francesco Morali (1815–1826)
Ferdinando Minucci (1828–1856)
Giovacchino Limberti (1857–1874)
Eugenio Cecconi (1874–1888)
Agostino Bausa, O.P., bíboros (1889–1899)
Alfonso Mistrangelo, Sch.P., bíboros (1899–1930)
Tiszteletre méltó Elia Dalla Costa bíboros (1931–1961)
Ermenegildo Florit bíboros (1962–1977)
Giovanni Benelli bíboros (1977–1982)
Silvano Piovanelli bíboros (1983–2001)
Ennio Antonelli bíboros (2001–2008)
Giuseppe Betori bíboros (2008 -2024. április 18.) (visszavonult)
Gherardo Gambelli (2024. június 24. - )

A Firenzei egyháztartomány

A Firenzei egyháztartomány Olaszország egyik egyháztartománya. Metropolitája a firenzei érsek. 1420-ban, Firenze érseki rangra emelésével jött létre. Először mindössze két szuffragáneus egyházmegye, Fiesole és Pistoia tartozott ide, majd a századok folyamán ez egyre gyarapodott. Firenze mellett ma öt egyházmegye alkotja.

Firenze egyben a Toszkánai egyházi régió központja is, ennek elnöke a firenzei érsek. Ide tartozik még a Pisai és a Siena-Colle di Val d'Elsa-Montalcinói egyháztartomány, valamint az exempt Luccai főegyházmegye és Monte Oliveto Maggiorei területi apátság.

A Firenzei egyháztartomány egyházmegyéi

Egyházmegye	Alapítás	Terület, hívők	Püspök	Székesegyház
Firenzei főegyházmegye	1. század	2205 km² 824 000 fő (98,8%)	Giuseppe Betori	Liliomos Szűz Mária-főszékesegyház, Firenze
Arezzo-Cortona-Sansepolcrói egyházmegye	3. század (Mint Arezzói egyházmegye)	3425 km² 290 000 fő (95,1%)	Riccardo Fontana	Szent Donát- és Szent Péter-székesegyház, Arezzo; Nagyboldogasszony-társszékesegyház, Cortona; Szent János evangélista-társszékesegyház, Sansepolcro
Fiesolei egyházmegye	1. század	1300 km² 138 900 fő (98,6%)	Mario Meini	Szent Romulus-székesegyház, Fiesole
Pistoiai egyházmegye	3. század	821 km² 215 000 fő (98,8%)	Fausto Tardelli	Szent Zénó-székesegyház, Pistoia
Pratói egyházmegye	1653. szeptember 22. (Mint Pistoia és Pratói egyházmegye)	287 km² 192 600 fő (89,7%)	Franco Agostinelli	Szent István-székesegyház, Prato
San Miniató-i egyházmegye	1622. december 5.	691 km² 158 000 fő (92,9%)	Andrea Migliavacca	Nagyboldogasszony- és Szent Genesius-székesegyház, San Miniato

Szomszédos egyházmegyék

Volterrai egyházmegye (délnyugat)
San Miniató-i egyházmegye (nyugat)
Pistoiai egyházmegye (északnyugat)
Pratói egyházmegye (északnyugat)
Bolognai főegyházmegye (észak)
Imolai egyházmegye (északkelet)
Faenza-Modiglianai egyházmegye (északkelet)
Fiesolei egyházmegye (kelet)
Siena-Colle di Val d’Elsa-Montalcinói főegyházmegye (dél)

További információk

Catholic-Hierarchy (angolul)
www.gcatholic.org (angolul)

Források

Katolikus Lexikon
storiadifirenze.org (olaszul)

Jegyzetek

↑ Gerhard Schwartz, Die Besetzung der Bistümern Reichsitaliens unter den sächsischen und salischen Kaisern mit den listen der Bischöfe 951-1122, Verlag von B. G. Teubner in Leipzig und Berlin 1913, p. 207–210 (németül)
↑ Nancy püspöke. Bonaparte Napóleon nyomására választották meg, VII. Piusz pápa azonban sosem ismerte el. Jogilag tehát nem volt Firenze érseke, ez idő alatt sede vacante volt.

Katolicizmusportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Gerhard Schwartz, Die Besetzung der Bistümern Reichsitaliens unter den sächsischen und salischen Kaisern mit den listen der Bischöfe 951-1122, Verlag von B. G. Teubner in Leipzig und Berlin 1913, p. 207–210 (németül)

[2] Nancy püspöke. Bonaparte Napóleon nyomására választották meg, VII. Piusz pápa azonban sosem ismerte el. Jogilag tehát nem volt Firenze érseke, ez idő alatt sede vacante volt.

[1]

[2]