Fontainebleau-i ediktum

Fontainebleau-i ediktum
Dátum	1685. október 18.
Ország	Franciaország
A Wikimédia Commons tartalmaz Fontainebleau-i ediktum témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A fontainebleau-i ediktumot 1685 októberében adta ki XIV. Lajos francia király. Az ediktum a nantes-i ediktum eltörlésére is szolgált, illetve lényege a hugenották ellehetetlenítése a Francia Birodalmon belül. A Napkirály a hugenották ellen vívott háború lezárásaként tekintett rá, és az egységes birodalom képét akarta igazolni vele.

XIV. Lajos álma egy egységes birodalom volt, mind politikai, mind vallási tekintetben. Ennek érdekében trónra kerülése után körülbelül 10 évvel megkezdte a vallási egységesítést, amely két időszakra osztható. Elsőként 1656–1679 között jogilag próbálta lehetetlenné tenni a hugenották életét. A nantes-i ediktumban foglaltakat a legszigorúbban vették, azaz ami nem volt megengedve az 1598-as ediktumban, az nem is volt megengedve a hugenottáknak. 1665-ben foglalt rendelkezések szerint a református szülők gyermekei szülői engedély nélkül térhettek át katolikus vallásra.

1666-ban pedig megszabták, hogy a lelkészek csak suttogva beszélhetnek a börtönben levő rabokhoz, illetve a temetéseken tilos zsoltárokat énekelni, s csak reggel és késő délután szabad temetni. 1671-ben szabályozták a református iskolákat. A király ez idő alatt korlátozta a hugenották polgári tevékenységeit is, ugyanis megtiltotta, hogy bármilyen mesterségnek a mesterei legyenek, így csak kereskedelemmel és földműveléssel foglalkozhattak.

A második időszak 1679 után következett, ezek az erőszak évei voltak. A király dragonyos katonákat küldött minden református családba. Számukra minden erőszak megengedett volt, akár eladhatta a család tulajdonait, vagy leégethette a házukat is. A dragonyosok addig maradtak egy-egy családnál, amíg az át nem tért katolikus vallásra. Az esemény az európai történetírásban „dragonnades” néven maradt fenn. A király betiltotta továbbá a vegyes házasságokat, a gyerekek áttérését már 7 éves kortól engedélyezte. Ezt követően megnőtt az áttértek száma, és radikálisan csökkent a reformátusoké. Az uralkodó pedig biztosnak érezte sikerét, így került sor a fontainebleau-i ediktumra.

• 1. cikkely: A birodalmon belüli összes református templom lerombolását határozta meg.
• 2. és 3. cikkely: Mind a két cikkely betiltja a „reformált vallás”, azaz református vallás gyakorlásának minden formáját.
• 4. cikkely: Amely lelkipásztor nem tér át a katolikus vallásra, annak el kell hagynia az országot.
• 5. cikkely: Amelyik lelkész áttér katolikus vallásra, az pénzjutalomban részesül.
• 6. cikkely: Az áttért lelkészek számára megkönnyítik az ügyvédi hivatás gyakorlását.
• 7. cikkely: Betiltja a különálló, azaz a katolikustól eltérő, református oktatást.
• 8. cikkely: A református szülők gyermekeit katolikusként kell megkeresztelni, különben pénzbírságot rónak ki a szülőkre.
• 9. cikkely: A külföldre menekült reformátusok 4 hónapon belül visszatérhetnek, és visszakapják az elkobzott vagyonukat.
• 10. cikkely: Megtiltja a reformátusoknak az országból való kivándorlást, illetve vagyonuk kimenekítését.
• 11. cikkely: A hugenották számára teljes szabadságot és háborítatlanságot biztosít, amennyiben nem gyakorolják református vallásukat.

• A felvilágosodás és ami utána következett - Vezérfonal az egyháztörténet tanulmányozásához III, Sárospataki Teológiai Műhely, Sárospatak, 2013
• Szász Géza: A francia állam és a protestánsok a 17. században – tűréstől tiltásig Aetas 15. évf. (2000.) 1-2. sz. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis

• Fontainebleu-i ediktum. In: Kora Újkori Egyetemes Történeti Szöveggyűjtemény. Szerk.: Poór János. Osiris Kiadó, Budapest, 2000