A formuláskönyv – vagy formulárium – középkori és kora újkori iratminta-gyűjtemény, amely a kezdő és gyakorló jogászok, jegyzők, kancelláriai hivatalnokok segítségére szolgált. Az egyes ügytípusok iratmintáin túlmenően néha bevezetést, illetve elméleti útmutatást is tartalmazott.[1] A formulárium összeállítói az ügyintézés során keletkezett okleveleket bemásolták a kéziratba azzal a céllal, hogy azok a későbbiekben mintául szolgáljanak azonos típusú iratok megszerkesztéséhez.
A formulák élén általában nagyobb betűkkel írt „címek” tájékoztatnak az iratfajtáról (s egyidejűleg a szövegek lényegéről), elvétve pedig az egyedi tartalomra is utalnak[2]
Magyarországon a legrégebbi ismert formuláskönyv Uzsai JánosArs Notaria című összeállítása, amely 1346–1350 között készült.[3]
Jacobinus János erdélyi kancellár formuláskönyve, 1602; sajtó alá rend., bev., jegyz. Bónis György, Valentiny Antal; Minerva, Kolozsvár, 1947 (Jogtörténeti és népi jogi tanulmányok)
Bácsatyai Dániel: A somogyvári formuláskönyv évkönyvei; Városi Levéltár és Kutatóintézet, Székesfehérvár, 2019 (Közlemények Székesfehérvár történetéből)
Ez a jogtudománnyal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
