|
Gata Kamsky
Gata Kamsky (tatár nyelven: Ğataulla Kamski, eredeti neve: Ğataulla Röstäm ulı Sabirov) (Novokuznyeck, 1974. június 2. –) a Szovjetunióból származó amerikai sakkozó, nagymester, világbajnoki döntős (1996), háromszoros olimpiai bronzérmes, csapatvilágbajnok (1993), ötszörös amerikai bajnok, rapidsakk világbajnok (2010), világkupa győztes (2007), háromszoros BEK-győztes csapattag, a Szovjetunió kétszeres U20 junior sakkbajnoka (1987, 1988). 2016-ban beválasztották a US Chess Hall of Fame tagjai közé.[1] Élete és sakkpályafutásaKorai éveiA szibériai Novokuznyeckben tatár családban született. Néhány év múlva Leningrádba költöztek, és ott nőtt fel. A Kamsky nevet nagyapja, Gataullah „Kamsky” Sabirov tiszteletére vette fel, aki a Tatár Nemzeti Színház alapítója volt Kazanyban. Kétéves korában már olvasott, négyévesen zongorázott. Hétévesen tanult meg sakkozni.[2] Versenyek élén13 évesen már a Szovjetunió ifjúsági bajnoka volt, miután 1987-ben megnyerte az U20 szovjet ifjúsági bajnokságot.[3] győzelmét a következő évben megismételte.[4] 1987-ben, 13 évesen az U16 ifjúsági sakkvilágbajnokságon Innsbruckban a 9–15. helyen végzett,[5] Ugyanebben az évben Leningrád felnőtt bajnokságán az erős mezőnyben a holtversenyes 7. helyet szerzi meg,[6] a Furman-emlékversenyen a 2–4. helyen végzett.[7] Amerikai menedékjog1989-ben apjával politikai menedékjogot kértek az Amerikai Egyesült Államokban. Megnyílik előtte az út, hogy komoly felnőtt nemzetközi versenyeken induljon. 1989-ben a Palma de Mallorca-i nagymesterversenyen 2–3.,[8] Bad Mergentheimben 3–4.,[9] a Val Thorens openen 2–6.,[10] és az akkor 2345-ös Élő pontszámmal rendelkező 15 éves Kamsky megnyeri a 2514 átlag-Élő-pontszámú New York-i versenyt.[11] Első igazán nagy sikerét 1990-ben Tilburgban éri el, ahol a nagyon erős nagymesterversenyen holtversenyben az első helyen végez Vaszil Ivancsukkal.[12] Ekkor már 2650 Élő-ponttal rendelkezik, és 16 évesen már nemzetközi nagymester. A világranglistán a 8. helyre ugrik, és minden idők legfiatalabbjaként kerül a legjobb 10 közé.[13][14] 1991-ben nyerte meg először az amerikai bajnokságot.[15][16] 1992-ben – még mindig csak 17 évesen – Moszkvában az Aljechin-emlékversenyen Borisz Gelfand és Visuvanádan Ánand mögött a 3. helyen végzett.[17] 1993-ban Dortmundban a 2. helyen végez Anatolij Karpov mögött,[18] és holtversenyben Alekszej Sirovval az 1. helyet szerzi meg Buenos Airesben a Najdorf-emlékversenyen.[19] VilágbajnokjelöltElőször az 1990-es manilai zónaközi versenyen indulhatott el a világbajnoki címért folyó versenysorozatban. A svájci rendszerű versenyen a 64 résztvevő közül az 51. helyen végzett.[20] A következő világbajnoki ciklusban mindkét szervezet, a PCA és a FIDE versenysorozatán kiugró eredményeket ért el. Az 1995-ös klasszikus sakkvilágbajnokság keretében a Professzionális Sakkszövetség (PCA) kvalifikációs versenyéről (Groningen, 1993) a 3. helyen jutott tovább a legjobb nyolc közé a párosmérkőzéses szakaszba,[21] és ott először az orosz Vlagyimir Kramnyik ellen győzött 4,5–1,5-re,[22] az elődöntőben az angol Nigel Shortot verte 5,5–1,5-re,[23] és csak a világbajnokjelöltek döntőjében kapott ki Visuvanádan Ánandtól 6,5–4,5-re.[24]
Az 1996-os FIDE-sakkvilágbajnokság versenysorozatában az 1993-ban Bielben rendezett zónaközi versenyen holtversenyben a 2. helyen végzett, amivel kvalifikálta magát a párosmérkőzéses szakaszba.[25][26] A párosmérkőzések során először a holland Paul van der Sterren ellen győzött 4,5–2,5 arányban,[27] majd a negyeddöntőben visszavágott Ánandnak a PCA világbajnokjelölti döntőben elszenvedett vereségért, rájátszás után 6–4-re legyőzve őt.[28][29] Az elődöntőben az orosz Valerij Szalov elleni fölényes 5,5–1,5 arányú győzelemmel jutott a világbajnoki döntőbe,[30] ahol a regnáló FIDE-világbajnok Anatolij Karpov ellen 10,5–7,5 arányú vereséget szenvedett.[31][32] Ekkor úgy dönt, hogy átmenetileg visszavonul a versenysakkozástól, és tanulmányainak szenteli figyelmét. 1999-ben még eleget tett a meghívásnak, és elindult a FIDE egyenes kieséses (knock-out) világbajnokságán Las Vegasban, azonban az első fordulóban a versenysorozat végén világbajnoki címet szerző Alekszandr Halifmannal került szembe, akitől rájátszás után 2,5–1,5 arányú vereséget szenvedett.[33][34] 1996–1999 között a Brooklyn College hallgatója volt, majd 2004-ben a Long Island-i Touro Law Center jogi diplomáját szerezte meg.[35] Visszatérése 2004-benA sakkéletbe való visszatéréséről először a ChessBase című internetes folyóirat adott hírt 2004. március 22-én. Ekkor még a versenyzésbe való visszatéréséről nem esett szó, csak arról, hogy a FIDE-elnöki posztért kíván indulni.[36] Nyolc év kihagyás utáni első versenye 2004. júniusban a New York Masters torna volt, amelyet figyelemre méltó 2784-es teljesítményértékkel nyert meg.[37] A nemzetközi színtéren 2006-ban tette le ismét névjegyét, amikor 2006-ban az M-Tel Masters versenyén Szófiában Veszelin Topalov mögött a 2. helyen végez.[38] Ebben az évben megnyeri a Philadelphiában rendezett World Open versenyt.[39] Ismét a világ élvonalában2007-ben ért el arra a szintre, amelyen időleges visszavonulása előtt állt, és ismét a legmagasabb szinten jegyzett játékosok között tartották számon. A 2005-ös sakkvilágkupán elért helyezése alapján jogot szerzett arra, hogy ismét részt vegyen a világbajnokjelöltek versenyén a 2007-es sakkvilágbajnokságon,[40] amelyen az első körben 3,5–0,5 arányban nyert a francia Étienne Bacrot ellen, a második körben azonban vereséget szenvedett az izraeli színekben játszó Borisz Gelfandtól 3,5–1,5-re.[41] 2007. december 16-án megnyerte a Sakk Világkupát, amelyen a döntőben Alekszej Sirov ellen 2,5–1,5-re győzött.[42] Ezzel az eredményével jogosulttá vált arra, hogy a 2010-es sakkvilágbajnokság keretén belül megmérkőzzön a világranglista élén álló bolgár Veszelin Topalovval a regnáló világbajnok Visuvanádan Ánand kihívásának jogáért. A mérkőzésre 2009. februárban Szófiában került sor,[43] és Topalov 4,5 – 2,5 arányban győzött.[44] 2009-2010. fordulóján holtversenyben a magyar Almási Zoltánnal az első helyen végzett Reggio Emiliában,[45] majd májusban megnyerte a Presidents Kupát Bakuban.[46] 2010. augusztusban 11 játszmából szerzett 10 pontjával egyedüli első helyezettként nyerte a rapidsakk világbajnokságot.[47] Augusztus végén a Baku Openen folytatta jó szereplését, amelyen a 158 fős erős mezőnyben egyedüli elsőséget szerzett.[48] 2010. májusban, 19 évvel az 1991-es első győzelme után ismét megnyerte az Amerikai Egyesült Államok bajnokságát.[49] 2011-ben,[50] 2013-ban[51] és 2014-ben ötödször is megnyerte az Amerikai Egyesült Államok bajnokságát,[52] 2012-ben a 2. helyen végzett Nakamura Hikaru mögött.[53] Mint a 2010-es sakkvilágbajnokság világbajnokjelölti versenyének vesztese, közvetlenül vehetett részt a 2012-es sakkvilágbajnokság versenysorozatának világbajnokjelölti szakaszában. A 2011. májusban játszott negyeddöntőben visszavágott Veszelin Topalovnak az előző ciklusban elszenvedett vereségért, és 2,5–1,5-re legyőzte. Az elődöntőben azonban vereséget szenvedett Borisz Gelfandtól.[54] A 2011-es sakkvilágkupán a 4. fordulóig, a legjobb 16 közé jutott, miután az első fordulóban Di Berardino ellen 2,5–1,5-re, a 2. fordulóban Rusztam Kaszimdzsanov ellen 1,5–0,5-re, a 3. fordulóban Jan Nyepomnyascsij ellen 3–1-re nyert. A 4. fordulóban Peter Szvidlertől szenvedett 2–0 arányú vereséget.[55] A 2013-as sakkvilágkupán az 5. fordulóig, a legjobb 8 közé jutott. Az első fordulóban Lou Ji-ping ellen 3,5–2,5-re, a 2. körben Shimanov ellen 3–1-re, a 3. fordulóban Hammer ellen 1,5–0,5-re, a 4. fordulóban Sahrijar Mamedjarov ellen 1,5–0,5-re nyert, és csak a legjobb nyolc között esett ki a további versenyből, amikor Jevgenyij Tomasevszkijtől 1,5–0,5 arányban vereséget szenvedett. Eredményei csapatbanOlimpiai szereplései1992-ben szerepelt először az Amerikai Egyesült Államok válogatottjában a sakkolimpián, amikor a csapat a 4. helyet szerezte meg. Hosszas kihagyás után 2006 óta állandó tagja az amerikai csapatnak. 2006-ban és 2008-ban az 1. táblán játszva járult hozzá a csapat bronzérméhez, 2012-ben a 2. táblán egyéni eredménye alapján bronzérmet kapott.[56] CsapatvilágbajnokságokHáromszor szerepelt az amerikai válogatottban a csapatvilágbajnokságokon. 1993-ban az 1. táblán játszva juttatta aranyéremhez az Amerikai Egyesült Államok csapatát. 2011-ben az 1. táblán a mezőnyben a 3. legjobb eredményt érte el. 2013-ban a csapat a 4., Kamsky a 2. táblán a 6. legjobb eredményt érte el.[57] Bajnokcsapatok Európa Kupája2007-ben a CA Magic Mérida, 2008-ban az Ural Sverdlovsk region, 2012-ben a SOCAR Baku csapatával nyert aranyérmet a BEK-ben. 2012-ben egyéni teljesítménye is a legjobb volt a tábláján a mezőnyben. 2013-ban a SOCAR Baku csapatával bronzérmet szereztek.[58] Orosz első ligaAz orosz első ligában 2008-ban az Ural Sverdlovsk region csapatával megnyerték a bajnokságot. Játékereje1995. júliusban a negyedik legmagasabb Élő-pontszámú sakkozó volt a világranglistán,[59] de miután 1997 és 2004 vége között jogi tanulmányai miatt nem játszott hivatalos partit, visszaesett. Eddigi legmagasabb pontértékét, a 2763-at azonban már visszatérése után, 2013. júliusban érte el.[60] A 2015. októberi világranglistán az 59. helyezett, 2680-as Élő-pontszámmal. Rapidsakkban a pontszáma 2739, villámsakkban 2706.[61] Ezzel a pontszámmal az Amerikai Egyesült Államok ranglistáján a negyedik. Emlékezetes játszmáiKamsky-Mamedjarov
Kamsky–Mamedjarov világkupa, 2013. Szicíliai védelem, Paulsen-változat (ECO B47)
Kamsky–Kramnyik VB negyeddöntő, 1994. Félszláv védelem, Botvinnik-rendszer (ECO D44)
Kamsky–Lautier, Dortmund, 1993. Szicíliai védelem, Csehover-változat (ECO B47)
CsaládjaApja Rusztam Kamszkij, egykori testnevelő tanár. Felesége Alisa (eredetileg Ajgul) Kamszkaja, Kazanyból származik. Egy fiuk született 2004-ben, Adam.[31] Jegyzetek
Források
További információk
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
