Csitári Germanecz Károly Ágost (Grmanecz; Felsőcsitár, 1827. január 1.^[1] - Esztergom, 1885. február 1.^[2]) királyi tanácsos, Bars vármegyei tanfelügyelő, a Kisfaludy Társaság külső tagja.

Nagyapja nemes Grmanecz István írnok volt.^[3] Szülei nemes Grmanecz Lajos és Bossánszky Karolina voltak. Testvérei Antal és Pál voltak.

1877-ben eladta felsőcsitári birtokait a Stummer családnak. Ugyanebben az évben hivatalosan is felvették a Csitári előnevet.^[4]

A Kisfaludy Társaság elhatározta a hazai idegen ajkú népek népköltészeti gyűjteményének kiadását. Magyar költeményeket, többek között a Szózatot szlovák nyelvre fordította, s ezért 1867-ben a társaság külső tagjává választották.

Esztergomba utazott, ahol a prímás fogadta volna, de a fogadás előtt szívszélhűdés érte. A városban temették el. Temetésén részt vett Majer István püspök, a szertartást Csáky Károly végezte.

Második felesége Werner Alojzia volt.^[5] Gyermekei Teréz (draskóczi Farkas Gézáné), Pál segédtanfelügyelő,^[6] Anna (cserenyei Cserenyey Imréné) voltak.

• 1865 Orol tatránski; Horár tatránski. In: Krajan (folyóirat)^[7]
• 1879 értesitvény az aranyos-maróthi állami elemi és felsőbb leányintézetről az 1878/79. tanév végén. Nyitra

Összeírást készített a vármegye iskoláiról.^[8]

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Izraelita Tanügyi Értesítő 1885/3, 43-44; 4, 58-59; 6, 90-91.
• Ľubomíra Záňová 2017: Stopy zapadnuté prachom - Slávna rodina Grmanecz Csitari. Farské listy IX/32, 5. (Farský úrad RKC v Urminciach)

• Vasárnapi Újság 1885. február 8.
• Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj folyam III/34, 1.
• Esztergom és Vidéke 1885/11.