GerontoplasztiszA gerontoplasztisz elöregedett, korábban zöld növényi szövetekben megtalálható színtest. Olyan kloroplasztisz, mely az öregedési folyamat során átalakult, funkciója megváltozott.[1] Az őszi lombszíneződés is a kloroplasztiszok gerontoplasztiszokká történő átalakulásának a következménye.[2] A kloroplasztiszok átalakulása gerontoplasztiszokkáA gerontoplasztisz kifejezést először Helmuth Sitte használta 1977-ben a levelek elsárgulása közben kialakuló sajátos plasztiszok leírására.[3] A szeneszcencia során végbemegy a sejtszervecskék szabályozott lebontása. Ezek közül a kloroplasztisz mutatja az első jeleit a lebomlásnak, és ez marad meg utoljára a többi lebomló sejtszervecske között.[3] A szeneszcens kloroplasztiszok fokozatosan megszüntetik fotoszintézisüket, jelentős részben lebomlanak, anyagaik átalakulnak és visszaszívódnak a túlélő növényi részekbe. Mivel az elektrontranszportlánc szétesése a fény gerjesztésének eredményeképp reaktív gyökök keletkezését vonná maga után, a klorofill lebomlásával együtt nem indul meg a plasztiszokat antioxidánsként védő, karotinoid pigmentek lebontása.[2] Ahogy a kloroplasztisz gerontoplasztisszá formálódik, tilakoid membránja kiterjedt szerkezeti átalakuláson megy át, dezorganizálódik, a sztrómaállomány denzitása jelentősen megnő.[4] Eközben a membránok lipidtartalma lipidcseppekbe, azaz nagy számú, egyrétegű membránlipidekkel burkolt plasztoglobulusokba kerül át, majd kijut a plasztiszból és a sejt más anyagaival együtt a növény túlélő részeibe transzportálódik.[4] A plasztisz burka azonban érintetlen marad.[5][6] A lebomlási folyamat egy ideig reverzibilis, pl. giberellinsav-kezeléssel visszafordítható.[4] A folyamat végére a plasztisz szinte teljesen kiürül és elpusztul.[4] Jegyzetek
Irodalom |