Grün AlbertDr. Grün Albert (Borsaújfalu, 1906. december 26. – Dachau, 1945. március 15.) magyar rabbi és sémi filológus.
ÉleteSzármazása1906. december 26-án született a Kolozs megyei Borsaújfaluban Grün Lázár és Katz Gizella gyermekeként. Apja ortopéd cipész volt, aki 1908-ban önállósította magát Beregszászon. A család 1913-ig élt itt, ekkor Sárospatakra költöztek. Apja részt vett az első világháborúban. Tanulmányai1921-ben lett a budapesti Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet tanulója. Fiatal kora ellenére kitűnt kiváló szónoki képességével, gyakran kérték fel különféle beszédek megtartására. 1927-től 1931-ig a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatott tanulmányokat sémi filológia szakon. Doktori értekezését Jób könyvének egy kommentártöredékéről írta, mely a Kairói geniza részét képezte. A töredék a második világháború után eltűnt, tartalmát tehát egyedül ebből a munkából ismerjük.[1] Rabbisága1934-ben avatták rabbivá és még ebben az évben a frissen megalakult ercsi-dunapentelei izraelita anyakönyvi kerület főrabbijává választották. Miután 1911-ben Mandel Sámuel elhagyta a települést, az ercsi rabbi pozíciója több mint huszonkét évig üres volt. A nagy kiterjedésű, ercsi központú kerülethez 12 település, 190 család és mintegy 600 lakos tartozott. A kerülethez tartozó nagyobb hitközségek Ercsi és Dunapentele mellett Adony, Érd és Rácalmás voltak.[2]
A holokauszt alatt1944. június elején Ercsi zsidó lakosságával együtt a székesfehérvári Szabó-téglagyárba szállították. Innen június 14-én deportálták Auschwitzba. Megjárta a echterdingeni munkatábort,[3] a buchenwaldi[4] és a dachaui koncentrációs tábort. Itt halt meg 1945. március 15-én.[5] 38 éves volt. Családja1934-ben vette feleségül Schvitzer Máriát (1911-1944).[6] Egy gyermekük született, Grün Lívia Gizella (Lili) (1935-1944). Művei
Jegyzetek
|