A Grand Funk Railroad a korai kemény rock egyik legfontosabb amerikai képviselője volt. Világszerte 25 millió albumot adtak el. Zenéjük ma már nem tűnik annyira forradalminak, de akkoriban az újdonság erejével hatott. A rocktörténet talán legtöbbet támadott együttese.
Pályafutás
A tagok 1968 végéig különféle Michigan környéki zenekarokban játszottak, az angol Creamére hasonlító blues-rock zenét. A döntő lépés Terry Knight menedzser kiválasztása lett. (Knight Brewer korábbi együttese, a Pack szólóénekese volt ). Knight felléptette a zenekart az 1969-es atlantai popfesztiválon, ahol dübörgő zenéjük viharos sikert aratott. Ezt Capitol-szerződés követte, és még abban az évben megjelent az On Time bemutatkozó album. Bár a rádiók mellőzték, a sajtó becsmérelte, mégis az USA-lista élére került, és aranylemez lett. Két száma a Time Machine és a Mr Limousine Driver is bombasiker. Menedzserük, Terry Knight nemcsak a "vadember" imázst találta ki, de elképesztő méretű reklámkampánnyal igyekezett befuttatni védenceit. A rádiók nem játszották a dalaikat, a kritika fanyalgott, de az erőltetett ütemben piacra dobott lemezek (1969 és 1976 között 14(!) korongjuk jelent meg) és az agresszív marketing meghozta gyümölcsét: elképesztően sikeres évek következtek, LP-ik és kislemezeik hihetetlenül kelendőek voltak, koncertjeik országszerte attrakciószámba mentek, zsúfolásig megtöltötték akár az 57000 férőhelyes New York-i Shea stadiont is. 1971 végén azonban úgy döntöttek, hogy Knight nélkül is boldogulnak és elküldték a menedzsert. Knight beperelte őket, de végül vesztett. A mindenből pénzt csináló Knight üzleti befolyása alól felszabadult együttes "művészi" tekintélyt óhajtott szerezni. A külső producer nélkül készített Phoenix LP idején csatlakozott hozzájuk a billentyűs Craig Frost. Az 1973-as We're An American Band producere Todd Rundgren volt. A címadó dalból hard rock sláger lett. Az 1976-os Good Shingin' Good Playin LP-nek hiába volt Frank Zappa a producere, a gyenge anyagból ő sem tudott túl sokat kihozni. A Grand Funk Railroad platinalemezek sorával, a korszak legünnepeltebb sztárjaként oszlott fel 1976-ban. 1981-ben újjáalakultak és felvették a Grand Funk Lives ( 1981 ) és a What's Funk? ( 1983 ) LP-ket, de a fiatal metalbandák közt már nem termett számukra babér. Brewer és Frost Bob Seger Silver Bullet Band-jéhez társult, az újjászületett keresztény Farner pedig elkészítette a Just Another Injustice LP-t a Frontline Gospel kiadónál. (1988). Később Brewer és Schacter határozta el, hogy Max Carl énekessel, Bruce Kulick gitárossal és Timothy Cashion billentyűssel néhány turné erejéig feltámasztják a régi nevet.
Az együttes egyik dala, a Mean Mistreater a P. Mobil előadásában, Ha jössz hozzám, késő címmel vált ismertté Magyarországon.
Diszkográfia
Stúdiólemezek
Koncertlemezek
Válogatáslemezek
Kislemezek
Hivatkozások
Források
- Jávorszky - Sebők: A rock története 2.
- Mike Clifford: New Illustrated Rock Handbook
