Gyűjtögetős kártyajáték

A gyűjtögetős kártyajátékok olyan kártyajátékok, amelyekben ötvöződik a gyűjtés öröme és a stratégiai játékok izgalma. Ezeket a speciális kártyajátékokat a játékosok többnyire a saját maguk által összerakott egyedi paklikkal játsszák. A paklik összeállításához nem ritkán több ezer laptípus áll rendelkezésre. A különböző játékok esetén, habár van hasonlóság, de részleteiben számos eltérés van. A kártyajátékok témája leginkább fantasy, vagy ritkábban sci-fi műfajból merít.

Az első gyűjtögetős kártyaszerű játék az 1904-ben a „The Allegheny Card Co.” által kiadott „The Base Ball Card Game” sportkártyajáték volt, de ez aztán nem terjedt el hosszútávon. Habár ezután az Észak-Amerikában komoly kultúrája volt (és van) a gyűjtögetős sport kártyáknak, de ezek a kártyák játékra nem alkalmasak.

A mai értelemben vett első (és stílusteremtő) gyűjtögetős kártyajátékot a matematikus Richard Garfield tervezte meg a '80-as évek végén és 1993-ban adta ki a Wizards of the Coast kiadó „Magic: The Gathering” néven. Világszerte máig ez a legnépszerűbb gyűjtögetős kártyajáték, amely mintaként szolgált a később megjelent kártyák számára.

A legfontosabb, és gyakorlatilag kizárólagos szükséges eszközök a játékkártyák. A gyűjtögetős kártyajátékok, habár eltérőek, de abban megegyeznek, hogy a játszmához használt kártyalapokat a játékos maga válogatja össze az általa játszani kívánt stratégia szerint (esetenként játékonként cserélve a lapokat). Az így egyedien összeállított paklik összetételét az ellenfelek nem ismerik, és a pakliból csak az azt összeállító játékos húz majd. A választékot szolgáltató kártyacsomagok kereskedelmi forgalomban úgy kaphatóak, hogy tartalmuk részben eltérő, így az egyes lapok gyakorisága és előfordulási esélye a vásárolt paklikban különbözik. Így a vásárolt csomagok tartalma mindig meglepetéssel szolgál, ezzel külön izgalmat adva a játéknak. Ennek velejárója, hogy időnként felesleges és szükségtelen lapokat is kap a vásárló, amiket viszont vagy elcserélhet a társaival - ezáltal közösségi életet él - vagy pedig szakboltokban értékesítheti őket. Természetesen ekképpen a szakboltokban speciális hiányzó lapok többsége is beszerezhető külön, egyedi áron. A lapok ráadásul nem egyenértékűek. Ehhez aztán hozzáadódik még az aktuális uralkodó játékstílusok által kedvelt lapok érték emelkedése vagy esése.

Összefoglalva, a gyűjtögetős kártyajátékokkal való tevékenység három fő részből áll:

• A szükséges kártyák összegyűjtése csere vagy vásárlás által.
• A játékpakli összeállítása egyéni stratégia szerint. Legtöbbször vannak korlátozások, amit figyelembe kell venni:
  • A pakli minimális és maximális mérte (ha adott). Vagyis: hány darab kártya képezi a játék paklit?
  • Egyforma lapok, vagy egyforma típusú lapok minimális és maximális száma.
  • Egyedi lapszabályozások (pl. tiltott lapok). Ezek megadása főleg versenyen szokás.
• A játékban, illetve versenyeken való részvétel.

A kártyákon kívül többnyire nincs más lényeges játékelem, de ebben lehetnek apró eltérések. Az adminisztratív adatok, pontok feljegyzése véget szokás még valamilyen segédeszköz használata, mint papír, dobókocka (néha a kezdés sorrendjének eldöntésére is) vagy egyéb, darabszám jelzésére szolgáló eszköz (token, kavics stb.) Az értékesebb lapok számára védő fólia vagy speciális tartó használata is lehetséges.

Az üzleti modell alapja az egyéni játékpakli lapjait biztosító kártyacsomagok értékesítése. Alapvetően minden gyűjthető kártyának (akárcsak a sportkártyáknak) van egy besorolása előfordulási esélye szerint. Gyűjtögető kártyafajtánként több besorolás is lehet, de a legjellemzőbb a „gyakori (common)”, „nem gyakori (uncommon)” és „ritka (rare)” típusú lapok. Ezen laptípusokból egy kereskedelmi csomagban meghatározott számú kerül. Azonban az már véletlenszerű, hogy az adott laptípusból pontosan melyik kerül bele a (gyakran) több ezer fajta lapból. Ezért aztán, habár elvileg egy-két kereskedelmi kártyajáték csomag elég egy játékhoz, a gyakorlatban ez nem egészen igaz, hiszen a kiépíteni kívánt játékstratégia adott lapokat kíván meg. Minél komolyabb szinten gyakorolja valaki a játékot, annál komolyabb kártyaválasztékkal kell rendelkeznie. Ezért előfordulhatnak százezres, vagy milliós értékű kártyagyűjtemények, amelyek több hónapos vagy inkább éves gyűjtőmunka eredményei.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezen kereskedelmi kártyacsomagokból is több fajta létezhet.

• Az alapértelmezés az ún. „alapcsomag”, amely a játék indításakor elsőként megjelenik, folyamatosan kapható és tartalma évről évre minimálisan változik. A piacra dobáskor sikertelen játékokból rendszerint nincs is más.
• Második jellemző csomag a „kiegészítő kártyacsomag (booster)”. Ez a szezonálisan - évente akár többször - megjelenő csomag biztosítja a játék új fajta lapjait és változatosságát, valamint a kibocsátó cég bevételének gerincét. Egy adott szezonális kiadás csomag sok esetben a szezon lejárta után nem kapható többet kereskedelmi forgalomban. Ezen csomagok lapjait később egyéni úton lehet beszerezni, ami a fontos lapok esetén a lap árának felértékelődéshez vezet.
• Speciális csomagok. Ezen különleges csomagok alkalmiak (egyszeri alkalommal jelenik meg a szezonális kiegészítő csomagtól független) vagy pedig speciális célt szolgálnak (többszöri megjelenéssel), ez utóbbi például a kezdőket segítő (amatőr)játékra kész paklit tartalmazó „kezdőcsomag”.

Általában két játékos játszik egymás ellen, de nem ritka a négy játékosos vagy páros viadalok illetve ritkább esetben az ennél több szereplős játékok.

A játékosok a paklikat alaposan összekeverik és eldöntik a kezdési sorrendet. Ettől kezdve játéktípustól eltérően vannak finom eltérések, de a játékot előkészítő szakasz többnyire a következő lépéseket tartalmazza:

• A legtöbb ilyen kártyajátékban minden játékos kap ún. „életpontokat”, melyeket kell az ellenfélnek lenulláznia a győzelemhez.
• Mindenki húz egy adott számú kártyát az általa összeállított pakliból. Alapértelmezésben mindenki a saját paklijából húz csak a játék folyamán (néhány speciális lap módosíthat ezen a szabályon ideiglenesen). A kihúzott lapokat az ellenfél nem láthatja.
• Ritkább esetben mindenki kap egy alapértelmezett tevékenységi pontot, amiből gazdálkodhat később (pl.: lapkijátszáshoz szükséges pont).

Ezután a játék ún. „körökből” áll. Minden játékos fő tevékenységét a saját körében végzi, majd befejeztével az ellenfél jön és az ő tevékenységi köre. Persze a passzív fél számára is van korlátozott cselekedetekre - főleg reakciókra - lehetőség a „körén” kívül. A körök tevékenységének pontos összetételében játékonként nagy az eltérés, de többnyire a következő szakaszokból áll (a kifejtések csak példák):

• Előkészítő szakasz: Tevékenységi pontot kap a körét végző a játékos, vagy aktivizálódnak lapok vagy egyéb hatások. A játékosok nem cselekedhetnek ebben a szakaszban.
• Kártya húzása: Akinek a köre van az húz egy lapot ha nincs módosító tényező.
• Lapok kijátszása vagy első fő szakasz: A körét töltő játékos lapokat játszhat ki vagy a már kijátszott lapokkal tevékenységet végez, amire az ellenfél többnyire reagálhat. A legtöbb játék esetén nem elég hogy a lap kézben van, hanem kijátszásukhoz a körönként kapható tevékenységi pontból kell költeni kártyánként meghatározott mennyiséget (kivétel néhány speciális laptípus, mint a Magic esetén a tevékenységi pontot termelő „földek”). A tevékenységi pontokból való gazdálkodás növeli a stratégia szemlélet fontosságát. A játékból kikerülő lapokat a játékosok külön gyűjtik. Ezek a lapok többnyire szabadon megtekinthetőek az ellenfél által, amely által következtethet az adott pakli összeállítás stratégiájára.
• Támadás, harc: A körét végző játékos támadást intézhet az ellenfél lapjai vagy maga az ellenfél (életpontja) ellen.
• Támadás utáni vagy második fő szakasz: a támadás eredményétől függően tevékenységet végez az a játékos akinek a köre van, amire az ellenfél többnyire reagálhat.
• Záró fázis: A kör befejezte, bizonyos hatások érvényesültek. A játékosok nem cselekedhetnek ebben a szakaszban.

Az egyes játékoknak komoly rajongói bázisuk van, de összességében ezek réteg csoportok. A Magic: The Gathering üzleti sikere után számos cég kezdett hasonló játék gyártásba, illetve egyes siker könyv vagy film után pedig a gyártók készítettek a témába vágó gyűjtögetős kártyajátékokat. Azonban a játékokhoz szükséges tömegbázis megszerzése és hosszan megtartása a legtöbbek számára nem sikerül. Közel 20 év után is a Magic: The Gathering marad az iparág meghatározó szereplője. Magyarország legrégebbi gyűjtögetős kártyajátéka a „Hatalom Kártyái Kártyajáték” 1995 óta létezik.

• Az „Agymenők” (angolul: The Big Bang Theory) vígjátéksorozat 3. évad 5. és 5. évad 10. részének egyik témája - némileg kifigurázva - a gyűjtögetős kártyajáték. A 3/5. epizódban Sheldon és Raj benevez egy (kitalált, csak a sorozatban létező) játék, a "Ka-ah misztikus hadurai" c. bajnokságára, de Wil Wheaton a döntő mérkőzésben egy hazugsággal átveri és legyőzi Sheldonékat, megnyerve a bajnokságot.

Több száz gyűjtögetős kártyajáték létezik, íme néhány példa:

• 1904 Allegheny Card Company
• What is Magic: The Gathering?
• NewOrk kártya leírás