Habsburg Ottó (Reichenau an der Rax, 1912. november 20. – Pöcking, 2011. július 4.[1]), teljes nevén Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen,[2] politikus, közíró, az Európai Parlament volt tagja, a Páneurópai Piknik egyik kezdeményezője, a Adenauer–Schuman–De Gasperi-féle Európa-eszmény képviselője és szorgalmazója. Az utolsó Habsburg-trónörökös. A 20. század első felében az uralkodóházat detronizálták, Ottó évtizedekig igényt formált a trónra, 1961-ben azonban lemondott osztrák trónöröklési jogáról, hogy Ausztriába beléphessen, aminek ez volt a feltétele. Apja halála után Magyarországon II. Ottó örökös király néven ismerték el őt a legitimisták. 98 éves korában, fájdalommentesen, álmában halt meg.[forrás?]
A 4 éves Ottó herceg megtekinti szülei koronázását Budapesten
Habsburg Ottó a születésekor, 1912-ben még a trónöröklés sorrendjében a harmadik helyen szerepelt az apja nagybátyja, Ferenc Ferdinánd és az apja mögött, akinek trónra kerülésével (1916) viszont már automatikusan az első helyre került. Apjával ellentétben, aki csak feltételezett (prezumptív) trónörökös volt, ami azt jelentette, hogy elméletben akár kiüthette volna a helyéről az az eshetőség, még ha kicsi esély is volt már erre, ha az 1914-ben 84 éves I. Ferenc Józsefnek még egy fia született volna egy újabb törvényes és egyenrangú házasságból, Ottó nyilvánvaló trónörökös volt, azaz őt semmilyen más később születő testvér vagy családtag nem előzhette volna meg a trónöröklési sorban. Apját, IV. Károlyt (Ausztriában: I. Károly császárt) törvényesen 1921-ben (1921. évi XLVII. törvénycikk) Magyarországon megfosztották trónjától, ezzel Ottó is jogilag elvesztette a trónörökösi címét. Ottó azonban egészen a második világháború végéig reménykedett a visszatérésben. A háború idején Washingtonban tartózkodott Rooseveltelnök környezetében. A Kállay-, majd a Lakatos-kormány amerikai megbízottaival (Eckhardt Tibor, Hennyey Gusztáv) együttműködve a lisszaboni magyar nagykövetségen keresztül – testvérével, Károly Lajossal együtt – próbált közvetíteni a kiugrás érdekében[3]
1960-ban a Habsburg–Lotaringiai-ház több tagja elfogadta a Habsburg-törvényt, és aláírta a lemondó nyilatkozatot. 1961. március 31-én maga Habsburg Ottó trónörökös, az utolsó császár legidősebb fia, a család feje is aláírta az osztrák trónigényről való lemondását, ennek jogérvényessége körül azonban Ausztriában jogvita keletkezett (a „Habsburg-válság”), ez több évig késleltette hazautazását. Az osztrák közigazgatási bíróság végül Habsburg Ottó javára döntött, aki 1966. október 31-én négy évtizednyi távollét után visszatérhetett hazájába. Az eset nyomán az osztrák parlament alsóháza (Nationalrat), ahol szociáldemokrata–szabadságpárti (SPÖ–FPÖ) koalíció volt többségben, éveken át vizsgálta a Habsburg-törvény rendelkezéseinek pontos értelmezését. 1996-ban a kiutasítás hatálya már csak a család két tagját érintette, a Minisztertanács a Habsburg-törvény 2. paragrafusát „nem élő jog”-nak minősítette, és beutazási engedélyt adott nekik.
Képek
Születési helye a Wartholz-villa, Reichenau an der Rax mellett (1900)
A Páneurópai Uniónak 1936-tól tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól elnöke volt. 1978-ban német állampolgárságot kapott. 1979 és 1999 között a CSU frakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek, két ízben is a frakció korelnökeként. Számos írása jelent meg, több európai nyelven: az Adenauer, Schuman és De Gasperi által szorgalmazott kereszténydemokrata, egyesült Európa-eszményt képviselte egész életén át. Aktívan kísérte az 1988–1989. évi kelet-közép-európai változásokat: Pozsgay Imrével együtt kezdeményezte az 1989-es Páneurópai Pikniket, amelynek fontos szerepe volt a magyarországi vasfüggöny lebontásában. Sokat tett az Európai Unió bővítéséért, ennek keretében Magyarország csatlakozásáért. Politikai tevékenységére jellemző, hogy a Kárpát-medencében szinte minden országban ugyanazt a beszédet mondta el az illető ország nyelvén. A rendszerváltást követően az FKGP felvetette köztársasági elnökké választásának lehetőségét, ő azonban a jelöltséget rendkívül udvariasan elutasította.
Habsburg Ottó felesége, Regina főhercegné(Regina Helene Elisabeth Margarete Prinzessin von Sachsen-Meiningen) 2010. február 3-án reggel 85 éves korában, családja körében, a Starnbergi-tó partján fekvő Pöckingben hunyt el,[4][5] Habsburg Ottó 98 évesen, 2011. július 4-én, hétfőn, hajnalban hunyt el, ugyanott ahol felesége.[6] Földi maradványait a bécsi kapucinus kriptába, szívurnáját július 17-énPannonhalmán helyezték örök nyugalomra ökumenikus áldás keretében. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a szertartáson beszédében arra emlékeztetett, hogy Habsburg Ottó mindvégig hű volt ahhoz, amit bencés diákként tanult. Hitvalló katolikus keresztényként, európai műveltségű politikusként „magyar szívvel érző nagyszerű emberként” és jó családapaként élt.[7]
Döntés Európáról; Amerikai Magyar Kiadó, Köln, 1955
A holnap társadalmi rendje. Állam és társadalom az atomkorban; Amerikai Magyar Kiadó, Köln–Detroit, 1960
Jalta és ami utána következett. Válogatott cikkek, tanulmányok; Griff, München, 1979
Így láttam... 1990–1991–1992; Vörösváry, Toronto, 1992
Európáért. Haas György beszélgetései Dr. Habsburg Ottóval; Tevan, Békéscsaba, 1992
V. Károly. Egy európai császár; ford. Hell György; Európa, Budapest, 1994
Bokor Péter–Hank Gábor: Egy év Habsburg Ottóval. Beszélgetések / Romsics Ignác: Szemben az árral. Esszé; Paginarum, Budapest, 1999
Sziléziai Szent Hedvig és korunk; ford. Sipos Attila; Barnaföldi Archívum, Budapest, 2002
Róla írták
Pusztaszeri László: Habsburg Ottó élete és kora, Nap Kiadó, Budapest, 1997 ISBN 978-963-8116-27-7
Stephan Baier–Eva Demmerle: Habsburg Ottó élete; ford. Blaschtik Éva, jegyz. kieg. Gergely Jenő; Európa, Budapest, 2003 ISBN 963-07-7275-2
Gordon Brook-Shepherd: A megkoronázatlan király, Magyar Könyvklub, Budapest, 2005, fordító: Kontor István László ISBN 963-549-230-8
Utóélete
Habsburg Ottó szellemi és tárgyi örökségének gyűjteménnyé rendezésével, a hagyaték élővé tételével Magyarországon a Habsburg Ottó Alapítvány foglalkozik.
A hagyaték részét képezik Habsburg Ottó különböző nyelveken megjelent politikai cikkei, kiadott könyvei, könyvgyűjteménye, továbbá államfőkkel, meghatározó politikusokkal történt beszélgetései alapján készült tanulmányok, memorandumok. Emellett az Európai Parlamentben végzett 20 évnyi munkájának beszámolói, újságcikkek az Ausztriába történő visszatérés időszakából, személyes levelezése, kitüntetései, film- és fénykép-archívum, valamint további dokumentumok és tárgyi emlékek. A gyűjtemény mérete összesen mintegy 700 archiváló konténer, 101,65 iratfolyóméter.
↑Archduchess Regina is dead (angol nyelven). The Royal Twist, 2010. február 3. [2010. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 4.)
Századunk tanúja – Habsburg Ottó. Bokor Péter új filmjéhez; szerk. Simonné Tigelmann Ilona; Komárom Megyei Moziüzemi Vállalat, Tatabánya, 1989 (Ezt a filmet meg kell nézni!)
Isten akaratából... Találkozások dr. Habsburg Ottóval. Képek és dokumentumok a családi albumból; riporter Bokor Péter, Hanák Gábor; Corvina, Budapest, 1991
Gordon Brook-Shepherd: Habsburg Ottó. Életrajz; ford. Kontor István László; Z-Press, Miskolc, 2003
Huszár Pál: Történelmi háttérrel az egységes Európáért. Habsburg Ottó közéleti tevékenységéről; Faa Produkt, Veszprém, 2004
Habsburg Ottó Nógrádban. Dokumentumválogatás; szerk., dokumentumvál., bev. Szirácsik Éva; Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, Salgótarján, 2012 (Nógrádi tudománytár)
Habsburg Ottó és öröksége. Kiállítás a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára dokumentumaiból Habsburg Ottó születésének 100. évfordulója alkalmából; bev., kiállításrend. Ólmosi Toltán és Kocsis Piroska, szerk. Kollega Tarsoly István; MNL–Tarsoly, Budapest, 2012
Habsburg Ottó és az államhatalom. Levéltári források az utolsó magyar trónörökösről; vál., bev., jegyz., szerk. Kocsis Piroska és Ólmosi Zoltán; Habsburg Ottó Alapítvány–MNL–Corvina, Budapest, 2020 (A Habsburg Ottó Alapítvány kiadványai)
Habsburg Ottó és a rendszerváltozások; szerk. Vasbányai Ferenc, képvál., szerk. Dékány Szilveszter; Habsburg Ottó Alapítvány–Corvina, Budapest, 2021 (A Habsburg Ottó Alapítvány kiadványai)
