Hamvas őszibarack-levéltetű

Hamvas őszibarack-levéltetű
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera) Alrend: Növénytetvek (Sternorrhyncha) Öregcsalád: Levéltetvek (Aphidoidea) Család: Valódi levéltetűfélék (Aphididae) Nem: Hyalopterus Faj: H. amygdali
Tudományos név
Hyalopterus amygdali Blanchard, 1840
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Hamvas őszibarack-levéltetű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Hamvas őszibarack-levéltetű témájú kategóriát.

A hamvas őszibarack-levéltetű (Hyalopterus amygdali), a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozó faj.

Az őszibarack egyik legveszélyesebb kártevője.

A szárnyatlan nőstények teste 2,5 mm, hosszú, tojásdad alakú, színezete világos, kékeszöld. Testének felületét viaszpor bevonat borítja. Hátoldalán három hosszanti csík húzódik végig, ezen csíkokon vékonyabb a viaszbevonat.

A szárnyas nőstények hossza 2,4 mm, testük zöld, a potrohon sötétzöld harántcsíkok figyelhetők meg, testét szintén viaszpor fedi.

Elsődleges tápnövénye az őszibarack, melyen tavasszal és ősszel élősködik. Nyári tápnövénye a nád.

Évente 6-8 nemzedéke van.
Az áttelelő petékből április közepén fejlődnek ki a szárnyatlan ősanyák. Elevenszüléssel, szűznemzéssel hozzák létre első utódnemzedéküket, melyek szintén szárnyatlanok, de később a lárvák egy részéből már szárnyas nőstények fejlődnek.

Ezek más őszibarackfákra repülnek át, így nyár közepére a környező összes őszibarackfát ellepik.

A szárnyas nőstények egy része hosszabb útra kelve felkeresi nyári tápnövényét, a nádat. Ezen elevenszüléssel, gyors ütemben több nemzedék fejlődik, így száraz, meleg időjárás esetén a nádasokat is tömegesen ellephetik.

Szeptembertől a nádon és az őszibarackfákon is szárnyas nőstények és hímek fejlődnek, melyek mind az őszibarackra vándorolnak.
A nőstények elhagyják az őszibarack levelét, és a hajtáscsúcsra vándorolnak, ahol várják a nádról érkező hímeket.

A megtermékenyítés után a nőstények a rügyek védelmébe helyezik 3-4 petéjüket. A peték színe kezdetben zöld, később fekete, viaszporral borított.
A tojásrakás hosszú, meleg őszön, még novemberben is tarthat.

A hajtások csúcsát és a leveleket borító levéltetű tömeg szívogatása nyomán a növényrészek nem torzulnak jelentősen, fejlődésükben ugyan visszamaradnak, de nem csavarodnak, a leveleknek széle és hegye görbül csak enyhén a fonák felé.

Ennek ellenére a szívogatás következtében a hajtások alig növekszenek, a gyümölcsök nagy része lehullik, vagy apró marad, az egész fa fejlődése megáll.

Ezenkívül a tetvek ürüléke, a mézharmat fényes bevonatként borítja az egész lombozatot és a gyümölcsöket, amiben rövidesen megtelepszik a korompenész is.

Fontos a fertőzött növényi részek rendszeres begyűjtése és megsemmisítése, a téli fatisztogatás az áttelelő peték elpusztítására.^[1]

Vegyszeres védekezésre az olajtartalmú lemosószerek ajánlottak.^[1]

• Bodor János – Gallyas Csaba: Hasznos és káros rovarok a kertben. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1975. ISBN 963 230 367 9