|
Horgasszőrű denevér
A horgasszőrű denevér vagy horgasszőrű egérfülű-denevér (Myotis nattereri) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj. ElőfordulásaEgész Európában megtalálható a Balkán és Skandinávia nagy része kivételével. Vannak előfordulási adatok Dél-Finnországból, Svédország és Norvégia déli területeiről is. Nagy Britanniától egészen Marokkóig, keleten Krímen, Kaukázuson, a Kopet-dagon keresztül Tadzsikisztánban, Palesztinában, Japánban, Koreában is élnek.[1] Nyílt parkokban, néha még városokban is, a hegyekben 2000 méterig. Elszórtan Magyarországon is megtalálható. Nyáron faodvakban, épületekben, télen barlangokban alszik. Alfajai
MegjelenéseTesthossza 4,2–5 centiméter, farokhossza 3,2–4,3 centiméter, magassága 0,75–0,9 centiméter, alkarhossza 3,6–4,2 centiméter, testtömege pedig 5–10 gramm. Kézben tartva a farkvitorla szélén lévő, merev 1 milliméter hosszú, enyhén kampós szőrszálakról ismerhető fel. Háta sötét, hasa valamivel világosabb. A fülfedő vékony és hegyes, a fülhossz felén kissé túlér. A fülön 5–6 redő is található. A szárnyvitorla a hátsó lábujj kezdetéig ér; röptében világosnak tűnik. Életmódja A horgasszőrű denevér hosszan vadászik, a kora esti óráktól késő délelőttig. A nagyobb repülések közben pihenőket is beiktat. Alacsonyan a föld felett vagy közepes magasságban (1-15 méter) száll, a fák között vagy a vizek fölött. Repülés közben farkát mereven lefelé tartja, testét pedig vízszintesen. Röpte hosszú, egyenletes, a más denevérekre egyébként jellemző hirtelen fordulások nála hiányoznak. A horgasszőrű denevér szívesen vadászik kis csoportokban is. A téli szállásként használt barlangokban a hőmérséklet ősszel 8-14 Celsius-fok, télen 6-10 Celsius-fok. Kedveli a bejáratuknál hideg barlangokat. Magánosan vagy kis csoportokban telel át, élőhelyéhez hűségesen ragaszkodik. Nyáron faodvakban 50-60 példány is összegyűlhet.[1] Tápláléka kis rovarok, köztük éjszakai lepkék, kétszárnyúak, valamint pókok,[1] melyeket legtöbbször még röptében elfogyaszt. A kisebb rovarokat a levélről is lecsípi. SzaporodásaA megtermékenyülés tavasszal történik. A kölykezőszálláson több száz nőstény tartózkodik. A fiatalok 6-7 hét után önállóak. Jegyzetek
Források
|
