I. Henrik lengyel fejedelem

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ez a szócikk a lengyel fejedelemről szól. Hasonló címmel lásd még: I. Henrik (egyértelműsítő lap).

I. Henrik
Lengyelország nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1232 – 1238. március 19.
Elődje	Konrád
Utódja	II. Henrik
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Silesian Piasts
Született	1163 Głogów
Elhunyt	1238. március 19. Krosno Odrzańskie
Nyughelye	Sanctuary of St. Jadwiga in Trzebnica
Édesapja	Hosszú Boleszláv
Édesanyja	Krisztina
Testvére(i)	Jarosław, Duke of Opole
Házastársa	Sziléziai Hedvig (1174–1243)
Gyermekei	Ágnes (1190–1214) Boleszláv (1191–1206) II. Henrik lengyel fejedelem (1196–1241) Konrád (1198–1213) Zsófia (1200–1214?) Gertrúd (1200–1268) 1 fiú (Ulászló?) (1208?–1214/1217)
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Henrik témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

I. Henrik, más néven Szakállas Henrik (lengyelül: Henryk/Jędrzych I Brodaty), (1163 – 1238. március 19.) – wrocławi herceg 1201–1238 között, opolei 1201–1202 között, kaliszi 1206–1207 között és 1234-től, lubuszi 1206-ig, 1210–1218-ig és 1230-ig, 1232-től krakkói herceg, 1232-től sandomierzi uralkodó, 1234-től Opolén uralkodik, a sziléziai Henrikek dinasztiájának megalapítója.

A sziléziai Głogówban született, Sziléziai Hedviget (lengyelül Jadwiga) vette feleségül. Fia és utóda II. Jámbor Henrik a mongolokkal Legnicánál vívott csatában esett el.

1201-ben Henrik örökölte apja, Magas Boleszláv trónját, akit Barbarossa Frigyes német-római császár segített a Sziléziai Fejedelemség trónjára 1163-ban. 1205-ben kötött megállapodás szerint Hosszúlábú Ulászló nagy-lengyelországi fejedelemnek átengedte Lubuszt Kaliszért cserébe. Amikor 1210-ben Konrád, Lausitz uralkodója elfoglalta Lubuszt, Henrik közbelépett és visszafoglalta a területet. 1230-ban újraegyesítette uralma alá egész Sziléziát, miután bekebelezte Opolét.

1217-ben a poznańi és lubuszi püspök közvetítésével egyezményt írt alá Hosszúlábú Ulászlóval, melyet 1218. május 9-én pápai bulla is megerősített. Ennek értelmében Henrik visszaadta Lubuszt és lemondott Kaliszról és más földekről, melyek Odon fia Ulászló birtoka volt. Viszonzásképpen Henrik lett a gyermektelen nagy-lengyelországi fejedelem örököse.

1222-1223 között részt vett a poroszok elleni keresztes hadjáratban. 1225-ben megkísérelte elfoglalni Krakkót, de fel kellett hagynia az ostrommal néhány nap múlva.

1227. november 23-án a Piast hercegek gąsawai gyűlése alatt súlyosan megsérült, amikor Odon fia Ulászló és II. Świętopełk pomerániai fejedelem orvul megtámadta, míg Fehér Leszek a merényletben meg is halt. Ez az esemény a lengyel trón megszerzésére irányuló küzdelem kezdetét jelentette, melynek során Henrik III. Ulászlót támogatta, aki végül is elérte célját. Amikor 1228 nyarán Mazóviai Konrád megtámadta Kis-Lengyelországot, Henrik fia, Jámbor Henrik a támadást visszaverte. A következő évben azonban Konrád sikeresebb volt, olyannyira, hogy I. Henriket fogságba is ejtette. Csak úgy kapta vissza szabadságát, hogy megígérte, lemond Krakkóról. Később a pápa felmentette ígérete alól, melyet nyomás alatt tett.

Henrik 1232-ben Krakkó fejedelme lett, feltételezhetően a Sandomierzi Fejedelemség felett is ellenőrzést gyakorolt Szemérmes Boleszláv nevelőjeként.

1231 tavaszán Henrik támadást indított Odon fia László ellen, aki Nagy-Lengyelországra jelentett be igényt. Az invázió sikertelenségbe fulladt. Több sikerrel járt három évvel később, amikor elfoglalta a Warta folyóig Nagy-Lengyelországot. 1234-ben fia, Henrik nyerte el a nagy-lengyelországi trónt.

1238-ban halt meg, Trzebnicában, a ciszterci kolostor templomában temették el.

• Lengyelország uralkodóinak listája
• Lengyel fejedelmek és királyok családfája

Előző uralkodó: Hosszúlábú Ulászló

Lengyel uralkodó 1231 – 1238

Következő uralkodó: Jámbor Henrik