II. Chilperich fiaként született,[3] és Kis Pipin és Karlmannmajordomusok ültették a trónra, de helyette valójában ők uralkodtak.[4] A dolog egészen jelentéktelen esemény volt; a király egy 744-ik évben kelt iratában maga beismeri, hogy őt Karlmann palotagróf ültette a trónra.[5] Egyébként úgy az austrasiai, mint a neustriai rendek egyaránt elismerték Childerichet királyuknak.[5] A korabeli beszámolók szerint hosszú hajú, nyíratlan szakállú ember volt, akinek abból állt uralkodói tevékenysége, hogy meghallgatta a külföldi küldöttségeket és felelt nekik, úgy, ahogy a majordomusok parancsolták neki.[4] Jövedelmét is a majordomusok szabták meg, ezért nem volt egyebe a királyi címen kívül, mint egy kis földje, villája, meg néhány szolgája, ezenkívül pedig mindenhova ökrös szekéren ment.[4] Végül 751-ben Kis Pipin, amikor elérkezettnek látta az időt az árnyékkirály félreállítására, Soissons-ban magát királlyá koronáztatta, Childerichet megfosztotta a tróntól,[6] lenyíratta haját[2][3] és kolostorba záratta[3][7] (752 májusa[8]), aki ott is halt meg. Vele halt ki a Meroving-ház.
Jegyzetek
↑ abMagyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1997, ISBN 963-9257-00-1, 5. kötet, 328. oldal
↑ abcRévai nagy lexikona, IV. kötet (Brutus–Csát), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 444. oldal
↑ abcTolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 146. oldal
↑Váczy Péter: A középkor története (a sorozat 2. kötete), A Magyar Szemle Társaság kiadása, Révai Testvérek Irodalmi Rt., Budapest, 1936, ISBN 963-7965-14-9, 219. oldal
↑Dr. Márki Sándor: A középkor története, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest; reprint kiadás: Laude Kiadó, ISBN 963-7830-81-2, 59. oldal
