|
IV. István Uroš szerb cár
IV. István Uroš vagy István Dusán, István Szilni („a hatalmas”) (szerbül: Стефан Урош IV Душан Силни), (1308[2][3] – 1355. december 20.[2][3]) szerb király 1331-től, cár 1346-tól. Fellázadt édesapja, III. István Uroš ellen és magához ragadta a hatalmat.[4] Uralkodását a szüntelen hadakozás jellemzi: Bizánc ellen 13 háborút viselt;[2] 1334-ben elfoglalta Makedónia nagy részét.[2] Míg a görögökkel harcolt, a magyarok behatoltak Szerbia északi részébe,[2] de István közeledésének hírére visszavonultak.[2] 1340-ben a görög császárt legyőzte és Szalonikiben ostrom alá fogta,[2] a császár így kénytelen volt békét kötni: ennek értelmében egész Albánia István hatalmába került,[2] aki felvette az «albánok királya» címet.[2] Omre bég 1342-ben elfoglalta Makedóniát[2] és 1344-ben Szofániánál megverte a szerb sereget.[2] A harci szerencse azonban csakhamar megfordult: István 1345-ben elfoglalta Verija (Ber) és Szer várakat[2] és 1346-ban egész Makedóniát.[2] A király ekkor az összes szerb lakta vidékek ura és a Balkán-félsziget leghatalmasabb fejedelme lett és a Szkopjéban tartott országgyűlésen „szerb és bizánci császárnak, cárnak” kiáltatta ki magát.[2] 1349. május 21-én Szkopjéban országgyűlést hirdetett, amelyen kihirdette híres törvénykönyvét (Zakonik).[2] A törökök ellen harcolva Konstantin közelében, Devoli faluban lázas betegségbe esett[2] és 1355. december 20-án meghalt.[2] Hamvai Prizren közelében, a Szent Mihály-templomban voltak 1927-ig, jelenleg pedig a belgrádi Szent Márk templomban vannak. CsaládjaElső neje Ivanisa despota leánya,[2] második Helena, Kantakusenos Iván leánya volt.[2] Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
