Iblai-hegység
Az Iblai-hegység (olaszul: Monti Iblei)[1] hegylánc Olaszországban, Szicília szigetén. A hegység alkotja Szicília délkeleti része hegyes domborzatú területének a fő részét. Érinti Ragusa, Siracusa és Catania megyéket. Legmagasabb pontja a Monte Lauro nevű 986 m magas hegycsúcs. GeológiájaA hegység többnyire mészkősziklákból áll össze, melyek jellemzők a karszt vidékeire. A hegység neve Hyblon szikulusz király nevéből ered, aki adott egy részt területéből görög telepeseknek, hogy építsék meg Megara Hyblaea városát. A folyók eróziós hatást gyakoroltak a fennsíkra, ezzel számos, igen mély kanyont alkotva. A part menti területen továbbá jelen van a homokkő is, melyet a helyiek giuggiulenának neveztek el. Néhány területen, mint például a Monte Lauro – mely egy mára már elsüllyedt vulkáni komplexum része volt –, egyes vulkáni kőzetek is megtalálhatók. LeírásaAz Iblai-hegységet főként lankás területek jellemzik, melyeket néha megszakít egy-egy éles kanyon. A központi területen számos erdő található, melyek párosulnak a Szicília délkeleti részén tipikus száraz kőfalakkal párosulnak. A legjobban benépesített part a mediterrán növényzet jegyeit mutatja, a fennsíkok és a fejlett olajfa-, szőlő-, citrus-, és mandulaültetvények is váltakoznak a környéken. Egyes helyeken gabona-, és kukoricaföldek is találhatóak. NevezetességeiA hegylánc környékének legfőbb nevezetességei Ragusa, Modica és Palazzolo Acreide barokk stílusban épült tornyai, valamint Pantalica nekropolisza és Cava Ispica. Főbb csúcsaiAz Iblai-hegység legmagasabb csúcsai a következők:
A kisebbek:
FolyókA hegylánc területét több folyó övezi, melyek mindegyike a Földközi-tengerbe vagy a Jón-tengerbe ömlik.
Fordítás
Jegyzetek
Források
|