Igazi pamparóka

Igazi pamparóka
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia) Család: Kutyafélék (Canidae) Nem: Pamparóka (Lycalopex) Faj: L. gymnocercus
Tudományos név
Lycalopex gymnocercus (Fischer, 1814)
Szinonimák
Pseudalopex gymnocercus
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Igazi pamparóka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Igazi pamparóka témájú médiaállományokat és Igazi pamparóka témájú kategóriát.

Az igazi pamparóka (Lycalopex gymnocercus) közepes méretű dél-amerikai kutyaféle ragadozó.

Az igazi pamparóka kisebb mint rokona, a culpeo, súlya 2,4–8 kg között változik, a hímek 10%-kal nehezebbek a nőstényeknél. Testhossza 51–80 cm, farokhossza 21–40 cm. Szőrzete a hátán, oldalán és lábai felső részén sötét- vagy világosszürke. Feje, meglehetősen nagy fülei és végtagjainak alsó külső része vörösbarna. Hátsó lábain a sarokízület fölött a nagy sötét folt található. Bozontos farka szürke, vége fekete. Gerincén sötét csík futhat végig. Nyaka, hasa és lábainak belső része fehér vagy egészen világosszürke. Fogképlete 3/3-1/1-4/4-2/3.

Három alfaja ismert (Massoia, 1982), amelyek földrajzi elkülönülése nem teljesen tisztázott, lehetséges hogy területeik átfednek és kereszteződnek egymással.

• Lycalopex gymnocercus gymnocercus (Argentína északkeleti és Brazília délkeleti része, Uruguay)
• Lycalopex gymnocercus antiquus (Közép-Argentína)
• Lycalopex gymnocercus lordi (Északnyugat-Argentína, Salta és Jujuy tartományok trópusi hegyvidékei erdei)

Az igazi pamparóka Dél-Amerika középső és déli részein él, az Andoktól keletre. Argentína északi és középső, Bolívia keleti és Brazília déli területein, valamint Paraguayban és Uruguayban fordul elő. Inkább a nyílt pampát kedveli, de előfordul a hegyi erdőkben, száraz bozótosokban és lápos-vizes területeken is. Többnyire 1000 méteres magasság alatt található, de megél a puna (száraz hegyvidéki füves fennsík) régiójában is 3500 méteres tengerszint feletti magasságig.

Többnyire egyedül jár élelem után, de a szaporodási időszakban monogám párokat alkotnak a kölykök felnevelésére. Alapvetően éjszakai életmódot folytat és alkonyatkor indul vadászni, azonban zsákmánya életmódját követve nappal is aktív lehet. Egyébként nappal vackába húzódik, amely bármilyen üreg, faodú, viscacha- vagy tatuüreg lehet. Territóriumának nagysága az élelembőségtől függ, de átlagosan 260 hektár körül van.

A többi rókához hasonlóan opportunista ragadozók, megeszik a rágcsálókat, nyulakat, madarakat, gyíkokat, rovarokat, a dögöt és a madártojásokat, de a növények gyümölcseit, bogyóit is. Ha tehetik elhurcolják a fiatal bárányokat is. Természetes ellensége a puma és a kóbor kutyák.

A nőstény 55-60 napos vemhesség után október-decemberben hozza világra 3-5 kölykét. Eleinte a hím gondoskodik a család táplálékáról, a későbbiekben mindkét szülő felváltva őrzi a vackot. A kölykök három hónapos korukban hagyják el a kotorékot, amelyet a szülök szükség esetén gyakran költöztethetnek. A nőstények 8-12 hónapos korukban válnak ivaréretté, élettartamuk fogságban 14 év.

Az igazi pamparóka nagy területen, viszonylag gyakran előforduló faj, amely jól alkalmazkodott az emberi tevékenységhez. A farmerek és pásztorok vadásznak rá, mert hajlamos háziszárnyast vagy bárányt rabolni. Korábban prémjéért is vadászták, de ma már Argentínában, Paraguayban és Uruguayban illegális a szőrméjével való kereskedés.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2013. december 10.)
• Wozencraft, W. C. (2005). "Order Carnivora". In Wilson, D. E.; Reeder, D. M. Mammal Species of the World (3rd ed.). Johns Hopkins University Press. ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494.
• Lucherini, M. & Luengos Vidal, E. M. (2008). "Lycalopex gymnocercus (Carnivora: Canidae)". Mammalian Species: Number 820, pp. 1–9. doi:10.1644/820.1.
• Lucherini, M. et al. (2004). Sillero-Zubiri, Hoffman, & Macdonald, ed. Canids: foxes, wolves, jackals, and dogs. Status survey and conservation action plan. IUCN. pp. 63–68.
• García, V.B. & Kittlein, M.J. (2005). "Diet, habitat use, and relative abundance of pampas fox (Pseudalopex gymnocercus) in northern Patagonia, Argentina". Mammalian Biology 70 (4): 218–226. doi:10.1016/j.mambio.2004.11.019.
• Proyecto Zorros - Zorro gris chico (Pseudalopex gymnocercus) - Ficha Ecológica de la Especie (Spanish)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pampas fox című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.