|
IparjogvédelemAz iparjogvédelem a szellemi alkotások jogának a jogterülete a szerzői jog mellett. A szerzői joggal szemben zömében államilag lajstromozott jogokból áll. Gyűjtőfogalom; több oltalmi formát foglal magába. (Az ipari tulajdon kifejezés magyarul ritkán használatos, a francia illetve az angol kifejezés hatását mutatja és elsősorban nemzetközi szerződésekben fordul elő.) Jogi természeteAz iparjogvédelem a polgári jog egyik sajátos részterülete. Az iparjogvédelmi jogok abszolút szerkezetűek, azaz a konkrét jog jogosultja egyedül (monopolisztikusan) jogosult a jog hasznosítására, használatára és mindenki más köteles tűrni ezt. A jogsértést általában bitorlásnak nevezik (pl. védjegybitorlás). A jogosult jogának használatára másnak használati engedélyt (licencia) adhat. Iparjogvédelmi oltalmi formákTörténeteAz iparjogvédelem - a szerzői joghoz hasonlóan - királyi privilégiumokból származik (a szabadalom idegen nyelvi megfelelője, a Patent is a királyi/császári pátensre utal.) Lényegében az ipari forradalom korszakában fejlődött önálló jogterületté; a vonatkozó állami jogalkotás, törvényhozás a 19. század második felében vált általánossá. 1883-ban létrejött az iparjogvédelem máig fennálló legátfogóbb nemzetközi egyezménye, a Párizsi Uniós Egyezmény (PUE). A PUE-nek számos mellékegyezménye van. (pl. Hágai Megállapodás, Madridi Megállapodás, Madridi Jegyzőkönyv). Területi elvAz iparjogvédelmi jogok jellegzetessége, hogy főszabályként minden egyes államban külön-külön, általában a meghatározott hatósághoz történő bejelentés útján, lajstromozással keletkezik az iparjogvédelmi jogosultság. Az oltalom szintjei
Lásd még
|
