|
Jasenovac (Horvátország)
Jasenovac falu és község Horvátországban Sziszek-Monoszló megyében. FekvéseSziszektől légvonalban 48, közúton 71 km-re délkeletre, a Báni végvidéken, az Una folyó szávai torkolatánál, a bosnyák határ mellett fekszik. A község területe a Lónyamező természetvédelmi park területére esik. 168,5 km²-es területét négy vízfolyás, a Száva, az Una, a Trebež és a Veliki Strug-csatorna övezi. Maga Jasenovac 8 km-re fekszik a Ljubljana-Bregana-Zagreb-Lipovac 10-es számú, szávamenti páneurópai autópálya novszkai csomópontjától. A község településeiA községhez Drenov Bok, Jasenovac, Košutarica, Krapje, Mlaka, Puska, Tanac, Trebež, Uštica és Višnjica települések tartoznak. TörténeteAz őskortólNeve a kőrisfa horvát nevéből (jasen) származik, olyan helyet jelöl, ahol sok volt a kőrisfa. A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már évezredek óta lakott. Ennek egyik látványos bizonyítéka az az újkőkori, egyetlen fatörzsből kifaragott csónak, melyet 2006-ban Jasenovactól délnyugatra az Una medrében találtak. A történelem előtti időben ezen a területen az illírek egyik törzse a japodok éltek. Az ő településük állhatott a szomszédos Hrvatska Dubica határában az Una melletti Gradina nevű lelőhelyen, ahonnan számos ókori lelet is került elő. A rómaiak az i. e. 1. században hódították meg ezt a vidéket. A meghódított területen megkezdődött az utak építése. A Salonából Sirmiumba vezető fontos kereskedelmi és hadiút a község területén vezetett át. A középkorbanA horvátok ősei a 7. században telepedtek meg ezen a vidéken, mely a 10. században alapított Horvát Királyság része volt. 1097-ben a Petrova gora hegységben vívott csatában győzte le Könyves Kálmán serege Svačić Pétert az utolsó horvát királyt, majd a Kálmán király és a horvát nemesség közötti megállapodás a „pacta conventa” értelmében 1102-ben Horvátország részeként ez a terület is a Magyar Királyság része lett. A középkorban a község területe a dubicai zsupánsághoz tartozott, első ismert birtokosai a Babonićok voltak. Jasenovacot 1334-ben a zágrábi püspökség egyházi vizitációjában a dubicai főesperesség részeként említik először. A településnek már ekkor volt temploma, melyet Szent Erasmus tiszteletére szenteltek. A török korbanA térséget 1461-ben támadta először a török. 1483-ban a közeli Dubicánál győzte le Frangepán Bernardin serege a betolakodókat. 1513-ban a török ismét megtámadta a határvidéket, de augusztus 16-án, Nagyboldogasszony ünnepe után egy nappal Dubica mellett az Una és a Száva közötti mezőn Beriszló Péter horvát bán nagy győzelmet aratott felettük. A csatában mintegy kétezer török harcos, köztük négy rangos tiszt esett el, az ötödik pedig rabságba esett. A zsákmányt a bán Ulászló királynak küldte el. A győzelem iránti hálából vezette be Beriszló a Nagyboldogasszony tiszteletét a településen, melyet a mai utódok is ápolnak. A község területét 1538-ban foglalta el a török és egészen 1685-ig török kézen volt. A török uralom idején a banjalukai szandzsák része volt. A törökellenes felszabadító harcok keretében Erdődy Miklós horvát bán 1685-ben adta ki a parancsot a töröknek az Una folyóig történő visszaszorítására. Ennek során foglalták vissza a császári erők. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette, ezzel a határ hivatalosan is az Una folyóhoz került vissza. A katonai közigazgatás idején1703-ban Lipót császár az egész Una és Kulpa közötti térséget a bán katonai parancsnoksága alá rendelte, ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banija, vagy Banovina). A 18. században két nagy törökellenes háború is dúlt 1716 és 1718, illetve 1737 és 1739 között. Az elsőben a császári hadak felszabadították Észak-Boszniát és Szerbiát, de a másodikban újra elveszítették ezeket a területeket. A török hatóságok üldözni kezdték a boszniai keresztény lakosságot, ezért a nép a ferences szerzetesek vezetésével a Báni végvidék, és a Szerémség területére menekült. 1718 és 1871, a katonai közigazgatás megszüntetése között katonai irányítás alatt állt. A határmenti harcok során a térség ismét többször cserélt gazdát. 1742-ben a török ismét betört az Unamentére végigpusztítva azt. 1749-ben a Báni végvidéket átszervezték, két ezredre, a glinaira és a kostajnicaira osztották fel. A mai Jasenovac a török kiűzése után keletkezett, amikor a kiürült területekre részben a török uralom alatt maradt Boszniából, részben a horvát területekről katolikus horvátokat és pravoszláv szerbeket telepítettek be. Római katolikus plébániáját 1710-ben alapították, fából épített templomát pedig Szent Miklós tiszteletére szentelték fel. A templom főoltárán Szent Miklós, mellékoltárain Szűz Mária és Szent Rókus képei álltak. A templomnak nem volt harangtornya. Első harangját 1718-ban kapta egy katolikus hitre tért, innen még gyermekként elrabolt török bég ajándékaként. 1775-ben felépült a pravoszláv templom is. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Jeszenovacz” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Jaszenovacz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében katonai oppidumként ugyancsak „Jaszenovacz” néven 431 házzal, 1092 katolikus és 1561 ortodox vallású, összesen 2653 lakossal találjuk.[3] 1809 és 1813 között Jasenovac is francia uralom alatt állt. 1829-ben felépítették az új, barokk plébániatemplomot, melynek építését nagyrészt a katonai hatóságok finanszírozták. A templomot Szent Miklósnak, a hajósok védőszentjének tiszteletére szentelték, mivel akkoriban Jasenovacon nagy folyami kikötő volt, ahol hajók állomásoztak. Ugyanebben az évben alapították a plébánia kórusát és szerezték be a templom orgonáját. A településnek 1857-ben 2086, 1910-ben 2365 lakosa volt.  Története a 20. századbanA katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegye Novszkai járásának része volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a község lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett. Itt létesült az usztasa rezsim leghírhedtebb haláltábora, ahova pusztán etnikai alapon szerbeket, zsidókat, romákat és azokat a horvátokat gyűjtötték össze, akik bármiféle ellenállást fejtettek ki a hatóságokkal szemben. Az itt meggyilkolt áldozatok számáról különböző adatok vannak. A háború után a kommunista propaganda azt terjesztette, hogy az áldozatok száma mintegy 750 ezer volt. Ez az adat valószínűleg eltúlzott. Ma a demográfiai adatok alapján inkább 115 ezerre becsülik az itteni áldozatok számát, de a pontos szám valószínűleg sohasem fog kiderülni. 1991-ben a háború előtt lakosságának 55%-a horvát, 30%-a szerb nemzetiségű volt. 1991-ben elfoglalta a jugoszláv hadsereg és a horvát lakosságnak menekülnie kellett. Házaikat kifosztották és felgyújtották, templomukat lerombolták. 1995. május 1-jén a Villám hadművelet elején szabadították fel a horvát erők. A szerb lakosság nagy része elmenekült. A háború után szinte mindent újjá kellett építeni. A településnek 2011-ben 653, a községnek összesen 1997 lakosa volt. Népesség
Nevezetességei
GazdaságA helyi gazdaság fejlődéséhez elsősorban a község kedvező fekvése, jó megközelíthetősége és természeti környezete biztosítja a kedvező feltételeket. A délszláv háború előtt a községben nem volt jelentős az ipari termelés. A helyi gazdaságot a háború még inkább visszavetette. Jelenleg két vállalkozói övezet létrehozására történnek erőfeszítések. Az egyik egy ipari övezet, a másik egy kisipari-kereskedelmi övezet, melyhez a települések vezetői a helyi gazdaság fellendülését remélik. További lehetőségeket rejt magában a turizmus fejlesztése. KultúraA község kulturális és művészeti egyesületét a KUD Košutaricát 1996-ban alapították. OktatásAz oktatás kezdetei Jasenovacon a 18. századig nyúlnak vissza, amikor az oktatás még egyházi keretek között működött. Ma a nyolcosztályos elemi iskolába Bukovica, Drenov Bok, Jasenovac, Krapje, Košutarica, Mlaka, Plesmo, Puska, Tanac, Trebež, Uštica és Višnjica gyermekei járnak. A 2017/18-as tanévben a 10 iskolai osztályba 119 tanuló járt. Sport
További sportegyesületek:
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
