Tehetséges amszterdami művészcsaládba született. Édesapja, Maarten Krabbé(wd) (1908–2005) és apai nagyapja, Hendrik Maarten Krabbé(wd) (1868–1931) jónevű festőművészek voltak. Édesanyja Margreet Reiss (1914–2002), zsidó származású műfordító, filmek szövegkönyveit fordította.[5] Anyjának családja elpusztult a holokauszt során.[6] Fivére Tim Krabbé író, sakkbajnok, féltestvére Mirko Krabbé képzőművész.
Maga Jeroen is először egy amszterdami képzőművészeti iskolába jelentkezett, (a mai Gerrit Rietveld Academie elődjébe), de később inkább a színművészet felé orientálódott, és húszéves korára sikeresen elvégezte a Toneelschool Amsterdam színiiskolát.
Krabbé először holland filmekben tűnt fel, első filmszerepét 1963-ban kapta Jef van der Heyden filmkomédiájában. 1972-ben bekerült a német televízió Tetthely c. bűnügyi sorozatának egyik epizódjába. Paul Verhoeven rendező filmjeiben szerzett ismertséget, 1977-ben a Futás az életért-ben, a vele egyidős Rutger Hauer mellett, majd 1983-ban a A negyedik férfi c. thrillerben, a pályakezdő Renée Soutendijk színésznő partnereként.
Amerikai filmekben is játszott, első ilyen sikerét Penny Marshall rendező Spiclik, sipirc c. kém-komédiájában aratta, Whoopi Goldberg mellett. Markáns arcvonásai és hatalmas termete (183 cm) révén sorban osztották rá keménykötésű és gonosz karakterek megformálását. Az 1980-as években több nemzetközi produkcióban játszott „főgonoszt”, így az 1986-os Nincs kegyelem című bűnügyi akciófilmben is, Richard Gere ellenlábasaként. John Glen rendező Halálos rémületben c. 1987-es James Bond-filmjében szovjet tábornokot játszott, az 1989-es A Büntető-ben Dolph Lundgren ellen, az 1993-as A szökevény c. kalandfilmben Harrison Ford és Tommy Lee Jones ellen dolgozó bűnözőt alakított. 1999-ben Roger Young rendező Jézus-filmjében ő maga volt a Sátán.
Számos nemzetközi produkcióban szerepelt, így 1987-ben a Miami Vice egyik epizódjában. Intellektuális karaktereket is kiválóan alakított, pl. Georg Friedrich Händel zeneszerzőt Gérard Corbiau rendező Farinelli-filmjében, vagy Anton Felix Schindlert a Halhatatlan kedves című Beethoven-filmben.[5] A Die Entdeckung des Himmels c. német filmdrámának, mely Harry Mulisch regényéből készült, Krabbé nemcsak szereplője, hanem rendezője és producere is volt. A filmet 1998-ban, a 48. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be. A következő évben, 1999-ben Krabbét meghívták a 49. Berlinale zsürijébe.
Színészi munkája mellett Krabbé festőművészként is dolgozik, főleg tájképeket fest, 2004-ben Schilder ([ejtsd: szkilder], „Festők”) címen kiadott egy festészetről szóló könyvet. Képeiből 2008-ban Zwolle városában kiállítást rendeztek. Amszterdami lakásának egy részét Krabbe műteremmé alakította, emellett Dalfsen községben házat vett, ahová időnként visszavonul, hogy nyugodt körülmények között dolgozhasson. Egyik tájképe szerepel a holland posta 1993-ban levélbélyegén.[7]
Magánélete
1964-ben vette feleségül Herma van Gemertet. Három fiuk született. A legidősebb Martijn Krabbé (*1968) rádiós és televíziós szerkesztő, műsorvezető, a második Jasper Krabbé (*1970) képzőművész lett, harmadik fiuk Jacob.
Főbb filmszerepei
1963: Fietsen naar de maan; dekoratőr-tanuló
1972: Tetthely (Tatort) tévésorozat, Kressin und die Frau des Malers c. epizód; Henk
1975: Cyrano de Bergerac; Christian
1977: Futás az életért (Soldaat van Oranje); Guus LeJeune -- Paul Verhoeven rendező
_en_Jeroen_Krabb%C3%A9,_Bestanddeelnr_932-5421.jpg)
.jpg)
