Jitter

Az elektronikában jitternek (néha magyarosan dzsitternek, illetve remegésnek)^[1][2] nevezik egy periodikusnak tekintett jel periodicitásbeli eltéréseit, melyet a legtöbb elektronikai rendszerben egy órajelhez mérve adnak meg. Egy ideálisan periodikus jel esetén jitter lehet például a periódusidő átmeneti megváltozása, vagy ingadozása rövid távon, mely jelenség a legtöbb alkalmazásban nem kívánt, kiküszöbölendő, hiszen hatására időzítésbeli bizonytalanságok léphetnek fel. Más megközelítésben a jitter a rendszer egy periodikus jellemzőjének nemkívánatos fázismodulációja.^[1][3]

Az ingadozás időtávja szerint megkülönböztetik a jittert a vele rokon wander (azaz vándorlás) fogalmától, a leggyakoribb definíció alapján előbbi 10 Hz-es, vagy annál nagyobb, míg utóbbi 10 Hz-nél kisebb frekvenciaváltozásokat jelent.^[3]

A jitter analóg és digitális jelek esetén is megadható. A telekommunikáció terminológiájában a digitális jel jitterét általában megkülönböztetik az átvitt jelsorozattól függő (ún. szisztematikus) és attól független (ún. nemszisztematikus) összetevőket.

Oka általában az elektronikai rendszerben fellépő valamilyen interferenciajelenség, vezetékek közötti áthallás, illetve a jeltovábbítás következtében fellépő esetleges időbeli késés.

Az abszolút jitter a jel egy adott élének az órajel által meghatározott pozíciójától való időbeli eltérése. Periódusjitternek nevezik a periódusidő ingadozását. Fizikailag (kontextustól függően) a fázismodulációt és az időbeli variációt is értik alatta. Ennek mértékét az RMS-ével (azaz négyzetes közepével), illetve a csúcstól csúcsig mért nagyságával (peak-to-peak értékével) jellemzik, amelyeket abszolút mennyiségként, vagy a periódusidőre vonatkoztatva adnak meg.^[1]

Egy adott fizikai rendszeren mért jitter egy része jellemzően véletlenszerű, melynek mértéke tipikusan haranggörbe alakú sűrűségfüggvényt követ. Ezt a Gauss-jitternek is nevezett komponenst általában a rendszer termikus gerjesztései által kiváltott Johnson-zajnak(wd) tulajdonítják, gaussos jellege pedig például a centrális határeloszlás-tétel alapján magyarázható.^[4] Emellett felléphetnek determinisztikus jitterkomponensek is, melyek valamilyen ismert eloszlású, megjósolható fáziszajt jelentenek a rendszerben.^[5]

E két jittertípus együttes jellemzésére alkalmazzák a ${\displaystyle T}$-vel jelölt teljes vagy eredő jittert, melynek csúcstól csúcsig vett értéke a ${\displaystyle R}$ Gauss-jitterrel és a ${\displaystyle D}$ determinisztikus jitterrel kifejezve

${\displaystyle T=n\cdot R+D}$,

ahol T, R és D az adott jitterkomponens csúcstól csúcsig értendő értékét jelenti, n pedig a bithibaarányból származó konstans, melynek értékét adott bithibaaránynál a jobb oldali táblázat ad meg.^[2][6]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jitter című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Dan Wolaver. Phase-locked loop circuit design (angol nyelven). Englewood Cliffs, N.J: Prentice Hall (1991). ISBN 0-13-662743-9 
• John A. McNeill, David Ricketts. The designer's guide to jitter in ring oscillators. Springer (2009). ISBN 978-0-387-76528-0 
• D.A.Howe, T.N.Tasset: Clock Jitter Estimation based on PM Noise Measurements. Proceedings of the 2003 IEEE International Frequency Control Symposium and PDA Exhibition. (Hozzáférés: 2018. március 7.)

• A jitter és mérése. alpha.tmit.bme.hu. [2018. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 6.)
• Kovács Péter. „Elektronet Online - Jitter-alapok” (Hozzáférés: 2018. március 6.) 
• Jitter & Wander Tutorial. users.rcn.com. (Hozzáférés: 2018. március 6.)
• Dr. Mathias Hellwig: Dzsitterelemzés R&S®RTO-oszcilloszkóppal. www.magyar-elektronika.hu. [2018. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 7.)