Kálium-dikromát
|
Kálium-dikromát
|
A kálium-dikromát elemi cellája
|
IUPAC-név |
Kálium-dikromát(VI)
|
Más nevek |
Kálium-bikromát
|
Kémiai azonosítók
|
CAS-szám |
7778-50-9
|
EINECS-szám |
231-906-6
|
RTECS szám |
HX7680000
|
Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
Kémiai képlet |
K2Cr2O7
|
Moláris tömeg |
294,19 g/mol
|
Megjelenés |
Narancssárga-vörös, kristályos, szilárd
|
Sűrűség |
2,676 g/cm³ (α-módosulat) 2,10 g/cm³ (β-módosulat)[1]
|
Olvadáspont |
397,5 °C (α-módosulat) 89 °C (β-módosulat)[1]
|
Forráspont |
500 °C bomlik[1]
|
Oldhatóság (vízben) |
123 g/l, 20 °C[1]
|
Kristályszerkezet
|
Kristályszerkezet |
Triklin (α-módosulat, < 241,6 °C)
|
Koordinációs geometria |
Tetraéderes (krómatomnál)
|
Termokémia
|
Std. képződési entalpia ΔfHo298 |
-2033 kJ/mol
|
Standard moláris entrópia So298 |
291,2 J.K‒1.mol‒1
|
Veszélyek
|
EU osztályozás |
Nagyon mérgező (T+) Oxidáló (O) Veszélyes a környezetre (N) Karcinogén (kat. 2) Mutagén (kat. 2)[1]
|
R mondatok |
R45, R46, R60, R61, R8, R21, R25, R26, R34, R42/43, R48/23, R50/53[1]
|
S mondatok |
S53, S45, S60, S61[1]
|
Lobbanáspont |
Nem gyúlékony
|
LD50 |
25 mg/kg (patkány, szájon át) 14 mg/kg (nyúl, bőrön keresztül)[1]
|
Rokon vegyületek
|
Azonos kation |
Kálium-kromát Kálium-molibdát Kálium-volframát
|
Azonos anion |
Ammónium-dikromát Nátrium-dikromát
|
Rokon vegyületek |
Kálium-permanganát
|
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
|
A kálium-dikromát (vagy kálium-bikromát) egy szervetlen vegyület, a szabad állapotban nem ismeretes dikrómsav káliumsójának tekinthető. A képlete K2Cr2O7. Narancsvörös színű kristályokat alkot. Íze fanyar, fémes. A vizes oldata enyhén savas kémhatású. Erős méreg. Főként oxidálószerként és az analitikai kémiában alkalmazzák.
Kémiai tulajdonságai
A kálium-dikromát magas hőmérsékletre hevítve elbomlik, oxigén fejlődik.
Savak hatására krómsav szabadul fel belőle.
Szalmiákszesz (ammónium-hidroxid) hatására kálium-kromáttá alakul
- K2Cr2O7+2NH4OH = H2O+K2CrO4+(NH4)2CrO4
Erős oxidálószer, különösen savas kémhatású közegben. Jódot szabadít fel a kálium-jodidból. Króm(III)-vegyületekké alakul redukálószerek hatására, például kénsav jelenlétében kén-dioxid hatására króm(III)-szulfát keletkezik.
Élettani hatása
Erősen mérgező. Kis mennyiségben tüsszentést, orrvérzést, nagyobb mennyiségben hányást, szédülést hidegrázást okozhat. A bőrrel érintkezve fekélyeket okozhat, rákkeltő (karcinogén).
Előállítása
A kálium-dikromát gyártása krómvaskőből (Cr2O3 · FeO) indul ki. Ezt égetett mésszel keverik és izzítják, és így kalcium-kromátot nyernek. Ezt kálium-karbonáttal kálium-kromáttá alakítják.
A kalcium-karbonátot leszűrik, majd a kálium-kromátot az oldat megsavanyításával kálium-dikromáttá alakítják.
A sót végül kikristályosítják az oldat bepárlásával.
Felhasználása
Fa pácolására, illetve bőrcserzésre használják. A szerves vegyiparban oxidálószer. Az analitikai kémiában a bárium és az ólom sóinak, illetve a hidrogén-peroxid kimutatására használják. Hidrogén-peroxiddal ugyanis kénsav jelenlétében sötétkék színű CrO5-dá alakul.
Források
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
Hivatkozások