Kálium-hidroxid
A kálium-hidroxid vagy marókáli egy szervetlen vegyület, amelynek képlete KOH. Színtelen kristályokat alkot, erősen higroszkópos. Erős bázis. Vizes oldatát a kereskedelemben, háztartási tisztítószerként, hideg zsíroldó néven forgalmazzák.[2] TörténeteJellemzőiA kálium-hidroxid szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, erősen nedvszívó (higroszkópos) kristályos anyag. Levegőn gyorsan elfolyósodik, és a levegő szén-dioxid-tartalmával reagálva kálium-karbonáttá alakul. Vízben és alkoholban jól oldódó, a nátrium-hidroxidnál erősebb bázis, vizes oldata a kálilúg. Vizes oldatban teljesen disszociál, oldata erősen maró, lúgos kémhatású. Olvadt állapotban a szilikátokat, így az üveget is feloldja.
Előfordulása, előállításaElőállítható kálium-klorid oldat elektrolízisével vagy kálium-karbonát és kalcium-hidroxid reakciója révén. Vizes oldatban végezve az utóbbi kísérletet a vízben oldhatatlan kalcium-karbonát kicsapódik, és kiszűrhető az oldatból.
FelhasználásaFelhasználják a laboratóriumokban vegyszerként, lúgos akkumulátorokban elektrolitként, valamint káliszappan és más káliumvegyületek előállítására.
Élettani tulajdonságokAz anyag maró hatású a bőrre, a szemre és lenyelve. Maradandó égési sérüléseket okoz! ÓvintézkedésekNagyon fontos a megfelelő védőeszköz. Gumikesztyű, védőszemüveg vagy arcvédő légzésvédelemmel kombinálva. A levegő nedvességtartalmával érintkezve elpattanhatnak a kristályok, így akár a szembe is kerülhetnek. Források
|