Örmény család szülötte, mindkét felmenő ágon. Marosséllyei Kacsóh (khach’ խաչ) Lajos (1849–1911),[3] MÁV felügyelő, és Lukács Róza gyermekeként született. Apai nagyszülei marosséllyei Kacsóh Lajos (1812–1877), a kisbajomi református egylet lelkésze, a dunántúli református egyház kerület főjegyzője,[4] és nagygyimóthi Nyikos Katalin (1819–1899) voltak.[5] Édesanyja az erdélyi örmény nemesi család leánya, a Gyergyószentmiklós-i Lukács Róza. Anyai nagyszülei gyergyószentmiklósi Lukács Márton (1813–1880), csorvási postamester, és Paraszka Anna (1811–1900) csorvási postamester voltak.[6][7] Pongrác húga, Edit 1875-ben született. [8] Rozália Anna Katalin Fatime 1877-ben [9]Egyetlen fia halva született 1881-ben (nevet nem kapott).
Zenei tanulmányait Farkas Ödönnél, a Konzervatórium igazgatójánál végezte, majd Budapestre költözött, és 1898-tól matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket publikált. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1905 és 1907 között a Zenevilág című szaklapot szerkesztette, mely lapban 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Ugyanebben az évben Bakonyi Károly felkérésére komponálta János vitéz című dalművét, amelynek bemutatójára 1904. november 18-án került sor a Király Színházban. Kacsoh Pongrác többször megfordult Csorváson édesanyjával (Kacsóh Lajosné), aki Bartók Bélánéval együtt fellépett a Csorvási Olvasó Egylet jótékonysági estélyén is. Elterjedt az a vélemény, hogy a János Vitéz daljáték egy részét a csorvási posta épületében írta, amikor anyai nagyanyja még postamester-asszonyként dolgozott.
1909-ben Kecskeméten a Főreáliskola igazgatójává nevezték ki. Budapesten hunyt el 1923-ban, 1 nappal az 50. születésnapját követően.
Társadalmi elismertségét jelzi, hogy számos magas tisztséggel bízták meg.
1912-től Budapest székesfőváros zenei szakelőadójaként, a közép- és felsőfokú zenetanfolyamok főigazgatójaként tevékenykedett. Éveken át vezette a Székesfővárosi Énekkart. Az Országos Dalosszövetség igazgatója, és az Országos Zenészszövetség elnöke volt.
Az egyenlőségi és egyenlőtlenségi elv viszonya a mechanikában; Ajtai Ny., Kolozsvár, 1896
Prolegomena a zene positiv aesthetikájához; Károlyi Ny., Bp., 1904
János vitéz. Daljáték; szöveg Bakonyi Károly, vers Heltai Jenő; Budapesti Hírlap, Bp., 1904
A zene fejlődéstörténete; Athenaeum, Bp., 1909 (hasonmásban: Comenius, Pomáz, 2000)
Az iskolai karénektanítás paedagógiája; Rozsnyai, Bp., 1910
Az elemi iskolai énektanítás pedagógiája. Vezérkönyv tanítóknak, 1–2.; Rózsavölgyi, Bp., 1912
Pedagógiai rész
Zenei anyag
Az elemi iskolai énektanítás pedagógiája. Segédkönyv a tanító részére; Kacsoh Pongrác nyomán szerk. Harmat Arthur, Karvaly Viktor; 2. átdolg., bőv. kiad.; Rózsavölgyi, Bp., 1931
János vitéz. Daljáték Petőfi Sándor verses elbeszélése nyomán; zene Kacsóh Pongrác, vers Heltai Jenő, szöveg Bakonyi Károly, újrahangszerelte, kieg. Kenessey Jenő, átdolg. Karinthy Ferenc; Zeneműkiadó, Bp., 1952
A zene története; Anno, Bp., 1997
János vitéz; zene Kacsoh Pongrácz, vers Heltai Jenő, szöveg Bakonyi Károly, prózai szöveggond. Vörös Róbert; Nemzeti Színház, Bp., 2008 (Nemzeti Színház színműtár)
Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985.
Fancsali János: Kacsóh Pongrác, Bartók Béla első méltatója. In: Magyarörmény zenei breviráium. Magyar-Örmény Könyvtár 10. Budaörs, 2003, 103–110. ISBN 963 212 329 8
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005.
Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936.
Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1–5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával… Schöpflin Aladár, Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, Budapest, 1929
Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Babits, Szekszárd, 1996–
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László, Magyar Könyvklub, Budapest