Kaolinit

Kaolinit
Főként kaolinitből álló, földes szerkezetű kaolin (porcelánföld)
Általános adatok
Képlet	Al4Si4O10(OH)8
Kristályrendszer	triklin
Ásványrendszertani besorolás
Osztály	Szilikátásványok
Alosztály	Filloszilikátok
Csoport	agyagásványok
Azonosítás
Megjelenés	földes szerkezetű, finom pikkelyekből álló halmazokat alkot
Szín	fehér, sárgás, illetve barnás vagy zöldes árnyalatú
Fény	nagyobb pikkelyeken gyöngyházfényű
Átlátszóság	átlátszó és áttetsző
Törésmutató	nα = 1,553–1,565, nβ = 1,559–1,569, nγ = 1,569–1,570
Pleokroizmus	nincs
Keménység	1-2
Hasadás	tökéletes
Törés	egyenetlen
Sűrűség	2,6 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaolinit témájú médiaállományokat.

A kaolinitfélék a fillo- vagy rétegszilikátok alosztályának agyagásványok alcsoportjába tartozó ásványcsoport.

A kaolin természetben előforduló lágy, porózus agyag, amely a kaolinit ásványcsoportba tartozik. A kaolin fő összetevője a kaolinit, emellett gyakran tartalmaz kvarcot.

A kaolin elnevezés eredete első lelőhelyeinek egyikéből származik: Kao (magas) Ling (hegy) (kínai).

A Magyarhoni Földtani Társulat a 2022-es év ásványának jelölte a gipsz és a magnetit mellett, bár a címet a magnetit nyerte el.^[1]

• A csoport ásványai: kaolinit, dickit, nakrit, halloysit, hydrohalloysit (endelit).
• Képletük:
  • kaolinit, dickit, nakrit: Al₄[Si₄O₁₀(OH)₈]
  • a halloysit és a hydrohalloysit (endelit) molekuláris vizet is tartalmaz: Al₄[Si₄O₁₀(OH)₈](H₂O)₄
• Szimmetriájuk: kaolinit triklin; dickit, nakrit, halloysit és a hydrohalloysit (endelit) monoklin
• Sűrűségük: kaolinit, dickit, nakrit 2,6 g/cm³; halloysit, hydrohalloysit (endelit) 2-2,2 g/cm³
• Keménységük: 1-2 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
• Hasadásuk: tökéletes
• Színük: fehér, sárgás, illetve barnás vagy zöldes árnyalatú
• Fényük: nagyobb pikkelyeken gyöngyházfényű

Kétrétegű: a tetraéderes [Si₄O₁₀] szilikátsíkhoz hidrargillit szerkezetű, oktaéderes Al(OH)₃ réteg kapcsolódik. Az egymásra következő rétegek hidrogénhíd kötéssel (O- és OH-ionokon keresztül) kapcsolódnak, ami a változatos egymás fölötti helyzetből adódó szerkezeti variációkhoz vezet (kaolinit, dickit, nakrit).

A halloysitnak cső alakú, feltekeredett kristályai vannak. Ennek magyarázata az, hogy a hidrargillit réteg és [Si₄O₁₀] szilikátsík rácsállandója eltér (8,62, illetve 8,93 Å), ezért a két egybeépült réteg a méretkülönbségek miatt feltekeredik. A kaolinit, dickit és nakrit esetében a hidrogénhíd kötés elég erős ahhoz, hogy a feltekeredést megakadályozza, míg a halloysit kettős rétegei között vízmolekulák is vannak, ami miatt a hidrogénhíd kötések meggyengülnek.

A kaolinit földes szerkezetű, finom pikkelyekből álló halmazokat alkot. A dickit kristályai nőnek a legnagyobbra a csoportban (5 mm). A dickit és nakrit gyakran alkot sugaras, legyezőszerű, apró halmazokat.

A csoport ásványai földpátok, földpátpótlók és más alumínium-szilikátok hidrolitos lebontásával, másodlagosan képződnek. Elsősorban a savanyú vulkáni kőzetek (riolit) kaolinosodnak. Magyarországon a Tokaj-hegységben vannak telepei.

Kerámia- és tűzállóanyag-gyártás

Kerámia- és tűzállóanyag-gyártásban alapvető nyersanyagok. Az ebből a célból bányászott porcelánföld (vagy kaolin) túlnyomó része kaolinit ásványból áll.

Kozmetika ipar

Egyedi kristályos szerkezetének és finom szemcséinek köszönhetően elsősorban tisztító és nedvszívó hatása miatt alkalmazzák a kozmetikai iparban. A kaolin felhasználása, mint kozmetikai alapanyag: mechanikai hámlasztó, nedvszívó, csomósodásgátló, dúsító töltelékanyag, kozmetikai színezék, opálosító.^[2]

• csillámok
• kloritfélék
• szerpentinásványok
• agyagásványok

Nézd meg a kaolinit címszót a Wikiszótárban!

• Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. Budapest. 1987
• http://webmineral.com