|
Kecskédi repülőtér
A Kecskédi repülőtér Tatabányától 10 kilométerre délnyugatra, Kecskéd határában, a Vértes hegység lábánál, festői környezetben fekszik. A talaja 5 tonna teherbírású ősgyep. A talajszinttől számított fél-egy méter vastagságú humuszréteg után köves, kavicsos, a vizet jól vezető rétegek következnek, így az esőzések után a talaj hamar visszanyeri teherviselő képességét. A repülőtér jelenleg vitorlázó és motoros repülőgépek fogadására, vitorlázó és motoros gép, sárkányrepülő kiképzésre és ejtőernyős ugrások végrehajtására alkalmas. További adatok
TörténeteA tatabányai repülés több mint fél évszázados múltra tekint vissza. Eleinte az Esztergomi repülőklubban repültek a Levente Egyesület tagjai, idősebb Rubik Ernő oktató és repülőgép-tervező is nagyon kedvelte és segítette is őket. A háború alatt sokakat besoroztak, néhányukat korengedménnyel. A háborút túlélő alapítók 1946-ban ott voltak az újraszerveződő tatabányai MADISZ "Jó szerencsét" Sportrepülő Egyesületben. Kezdetben nem voltak gépei a klubnak, azonban bányászváros lévén szénért cserébe vásároltak repülőgépeket és kiszolgáló eszközöket. Az első üzemnap 1947. június 28-án immáron 150 fős klublétszámmal a Gerecsében volt a Sárgadombon. Ettől kezdve keresték a megfelelő területet a repüléshez, amit végül Kecskéd mellett találtak meg. Ezt a területet már 1939-ben használták a németek katonai gépeik kiszolgálására. Később a Kecskéd, Környe Közös Legeltetési Társulás legelője lett, majd a Magyar Repülő Szövetség kisajátította, ami egy abszolút logikus döntés volt, hiszen korábban is repülési célokat szolgált a terület. Így 1948. augusztus 1-jén nyitották meg hivatalosan is a Kecskédi repülőteret. A Tatabányai Szénbányák és az MRSZ sokat segített a hangár építésében, megkezdődhettek a rendszeres és folyamatos üzemnapok. A modellezés alapul szolgált a repülés elsajátításához. 1949-ben a klub elsőként kapta meg a legeredményesebb repülőiskolának kiírt vándorzászlót, 1950-ben és 1952-ben pedig nagyszabású repülőnapokat rendeztek Tatabányán. A klub jó kapcsolatot ápolt a szomszédos csehszlovák nyitrai repülőegyesülettel. Az 1956-os események miatt a repülőtéren is megállt az élet. Csak 1957-ben tért magához a magyar repülés, így a klub is. Az 1960-as években rendeződtek a sorok a repülőklub vezetősége és tagsága, valamint a repülőtér személyzete tekintetében. A klub ekkor lecserélte két Koma típusú gépét az akkor kifejlesztett kétkormányos, Rubik Ernő által tervezett Góbé típusokra, amely típusokon ma is folyik a vitorlázórepülő kiképzés. Ebben az évtizedben sok említésre méltó repülő teljesítmény született. Azonban 1968-ban az MHSZ megszüntetett 14 klubot és repülőteret, a Kecskédi repülőteret pedig a Magyar Honvédség hatáskörébe utalta. A repülőgépeket és a kiszolgáló eszközöket szétosztották a többi repülőklub közt. 1968 és 1985 között a klub egy része Péren, míg mások Esztergomban és Dunaújvárosban repültek. 1984-re a 140-150-fős klubtagság 40-50 főre fogyatkozott. A kínálkozó helyzetet felismerve 1986. május 23-án megalakult a tatabányai oldtimer szakosztály az esztergomi repülőklub keretein belül. 1987 tavaszán a Tatabányai Szénbányák XV-ös akna területén felszabadultak épületek, amelyekből társadalmi munkában felépült a kecskédi repülőtéren a ma is működő fogadóépület, műhely és a hangár. Teljesen kész állapotukat 1991-ben érték el. 1988. február 28-án megtartották az újraalakuló közgyűlést. Ezt megelőzően, január 12-ei dátummal kapta meg az Oldtimer Repülőklub a működési engedélyt, immáron 124 fővel. Az első üzemnapra 1988. augusztus 13-án került sor. Az MHSZ megszűnése és a rendszerváltás a repülőklubok önállósodását eredményezte. 1990. június 14-i dátummal a Bíróság elfogadta az Old Timer Aero Club alapszabályát és a klubot önálló jogi személlyé nyilvánítva bejegyezte. Ettől kezdve újra folyamatosak voltak az üzemnapok és a vitorlázórepülő kiképzés. 1991 májusában Tatabánya testvérvárosából, Aalenből érkező gépek landoltak a Kecskédi repülőtéren, 1996-ban pedig felkeresték a régi repülőtársakat, segítőket és támogatókat. 1997 márciusában a vezetőségválasztó közgyűlés során a klub vezetősége átalakult. A repülőtér fejlesztése Tatabánya távlati tervei között is szerepelt. A sportrepülés feltételeinek megteremtése révén a tágabb térség is vonzóvá tehető csillagtúrák szervezésével. Az idegenforgalmi koncepció elfogadásával a tatabányai képviselő-testület ezen fejlesztési irányok kidolgozásában állapodott meg.[2] 1998-tól a repülőtér kezelői joga átkerült a Magyar Honvédségtől az Állami Vagyonügynökség egy cégéhez. Használója továbbra is az Old Timer Aero Club maradt, melynek kötelessége viszonzásképpen a repülőtér üzemben tartása volt. Nem sokkal ezután a Belvárosi Irodaház kft egy kormányhatározatnak megfelelve átadta a repülőtér tulajdonjogát a közigazgatási terület arányainak megfelelően Kecskédnek és Környének. Az új tulajdonosok vállalták, hogy minimum 15 évig távlatban fenntartják a repülőteret; az üzemben tartó és használó továbbra is a repülőklub maradt. Az azóta eltelt idő sok változást hozott. A klubtagságban és a repülőtéren is megjelent a magántulajdonosi kör, magánhangárok épültek. Az üzembentartó klub szervezete is változott, a klubgépek modernebb, többcélú repülőkre cserélődtek. Európai Uniós felvételünk után jogszabályokban is sok változás történt, aminek meg kellett felelni. Jegyzetek
További információk |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
