A térség első lakói a cowlitz indiánok sahaptin és szalis nyelvű törzsei voltak. Az 1855-ben ideérkező európaiak szerint lélekszámuk több mint hatezer fő.
A várost egykor a kocsmák és bordélyok magas száma miatt „Kis-Chicagóként” becézték. Az FBI az 1950-es években a várost ezek bezáratására szólította fel; az utolsó ilyen létesítmény az 1960-as években szűnt meg.[11]
Kelso a 19. század végén és a 20. század elején fontos halászati központ volt; a The Oregonian napilap szerint 1910-ben ötezer tonna halat fogtak itt.[12] A kereskedelmi kamara 1956-ban „a világ bűzöslazac-fővárosa” mottóval népszerűsítette a települést.[13][14] A halállomány később a túlhalászás és a klímaváltozás miatt csökkenni kezdett.[15]
1947-ben Fred Crisman és Harold Dahl azt állították, hogy egy katonai repülőgépen földön kívüli eredetű anyagokat szállítottak; a légierő vizsgálata szerint a gyanús anyag valójában alumínium volt.[16]
A Mount Saint Helens 1980. május 18-ai kitörése[17] során Kelsóra nagy mennyiségű vulkáni hamu hullt, valamint a Cowlitz és Toutle folyók sok sarat hordtak a városba. A rabok és önkéntesek által eltakarított vulkáni hamut később tereprendezésre használták fel.[18]
1998 márciusában az Aldercrest városrészben bekövetkező földcsuszamlás során 129 lakóház összeomlott; a vizsgálatok szerint a földmozgásokat az átlagosnál jóval magasabb havi csapadékmennyiség okozta.[19] 1998 októberében Bill Clinton az esetet szövetségi katasztrófának minősítette.[20]
Éghajlat
A város éghajlata mediterrán (a Köppen-skála szerint Csb).[21]
A 2010-es népszámláláskor a városnak 11 925 lakója, 4720 háztartása és 2949 családja volt. A népsűrűség 566 fő/km2. A lakóegységek száma 5139, sűrűségük 243,9 db/km2. A lakosok 85,2%-a fehér, 0,8%-a afroamerikai, 2,1%-a indián, 1,6%-a ázsiai, 0,1%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 5,1%-a egyéb, 5,1%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 11,3% ( )
A háztartások 34,9%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 37,9% házas, 17,4% egyedülálló nő, 7,2% egyedülálló férfi, 37,5% pedig nem család. 28,8% egyedül élt; 9,5%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,52 személy élt; a családok átlagmérete 3,05 fő.
A medián életkor 34,6 év volt. A város lakóinak 26,3%-a 18 évesnél fiatalabb, 10,3% 18 és 24 év közötti, 26,7%-uk 25 és 44 év közötti, 24,8%-uk 45 és 64 év közötti, 11,7%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 48,8%-a férfi, 51,2%-a pedig nő.[26]
↑R. G. Callvert: Smelt Fishing on the Cowlitz: How an Army of Men Catch the Biggest Run Known in the Last Twenty Years. (angolul) The Sunday Oregonian, (1910. február 27.)
↑Kelso (angol nyelven). Cowlitz megye. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
↑Richard A. Hinrichsen: The Ghost Run of the Cowlitz. (angolul) Washington Historical Quarterly, XL. évf. 2. sz. (1998. november 20.) 5–21. o. arch Hozzáférés: 2020. június 25.
↑Sister Cities (angol nyelven). City of Kelso. [2020. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Kelso, Washington című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
